Nemrégiben olvastam egy diplomamunkát. Szerzője négyezer kilométernyire él, és leginkább az angol nyelvű szakirodalmat bújta. Ezt nem sínylette meg a dolgozata, mindazonáltal érzékelhető, hogy kereste bizonyos fogalmak magyar megfelelőjét, és nem mindig találta. S mert Erasmus-ösztöndíjas egyetemistákról írt, feltűnt, hogy külföldi beilleszkedésükben alumnusok, alumnák segítették őket. Utólag, Minya Károly nyelvész cikkét olvasva jutott eszembe, hogy az idegen kifejezést öregdiákra (az ösztöndíjast vendégül látó egyetem hajdani diákjára) kellett volna magyarítani.

A Magyar Idők cikkírója egyéb gondomat is tudatosította. Idestova három évtizede gyűjtöm a mondatokat, és mindig akadt szerkesztőség, amely igényt tartott a heti összeállításokra. A jelenlegi megrendelő huszonegy idézetet kér, vagyis évente több mint ezer esetben kell azon tűnődni, miként nevezzem meg az idézett személyiséget. A magyar nyelvben ugyanis nem különböztetjük meg a nemeket. Sokszor nem is szükséges, de vannak esetek, amikor mégis. Miért írjam Heller Ágnesről, hogy filozófusnő, Ormos Máriáról pedig, hogy történésznő, amikor csak filozófus és történész létezik, akinél másodlagos jelentőségű, hogy hímnemű vagy nőnemű?

Miért nevezzem Szél Bernadettet politikusnőnek, amikor környezetvédelmi kérdésekben keményebb, mint a férfipolitikusok? Vagy a legfrissebb hírekben gyakran szereplő Hosszú Katinkát olimpiai bajnok úszónőnek, amikor Iron Lady-ként, férfiakat megszégyenítő sebességgel szeli a habokat? Miért biggyesszem Udvaros Dorottya nevéhez, hogy színésznő, amikor ugyanolyan aktor, mint hímnemű pályatársai? Jellemző azonban a bizonytalanságomra, hogy amidőn ugyanőt művésznőnek nevezem, tisztelettel adózom neki. Vajon mitől művésznő, és miért nem színésznő?

Minya Károlyt is izgatja a kérdés, és azt fejtegeti: ha van blogger, nem érdemes a jól író háziasszonyt gasztrobloggernek nevezni, hívjuk inkább a latin nőnemet jelző -ina végződés után bloggerinának. Ha a nyugdíjas öregurat hajdani munkahelye, az egyetem megtiszteli a professzor emeritus címmel, a nyugalmazott professzornő legyen inkább professzor emerita. Ilyen értelemben indokolt a nemi megkülönböztetés, egyébként azonban mától kezdve a művésznőkön és az ápolónőkön kívül minden hölgyet egyenjogúsítok. Atléta, eladó, filozófus, mérnök, orvos, politikus, tanár, történész, úszó foglalkozásához nem illesztem a -nő toldalékot, elvégre a keresztnévből kiviláglik, hogy a szebbik nemhez tartozik.