Alig jelent meg Ásott halom lesz-e Magyarország? című bejegyzésem Toroczkai László ásotthalmi polgármester és Jobbik-alelnök visszhangos küzdelméről a mecsetépítés, a burka-, burkini- és csadorviselés ellen, Éhes ló már hozzá is szólt. Ezt írta: „Az iszlám nem a szeretet és a tisztelet vallása, jelképeinek, templomainak, követőinek nincs helye sem Ásotthalmon, sem máshol.” E hangvétel azért jellegzetes, mert az iszlám helyettesíthető ezer év tapasztalatával.

A kommentelő írhatta volna azt is az iszlám helyett, hogy az albigensek (X. század), a husziták (XV.), a lutheránusok (XVI.). Említhette volna a Szent Bertalan éjszakáját is a XVI. század végéről. A kiegyezés utáni Magyarországot a cári birodalomban átélt pogromok után az Eötvös József-féle nemzetiségi törvény védelmébe húzódó kaftános, pajeszos zsidókkal. A török szultán által milliószámra kiirtott örményeket a XX. század elejéről és a nácik által kiirtott hatmillió zsidót a múlt század negyvenes éveiből. Aki ismeri a korabeli publicisztikákat, a mostani magyar kormány érvkészletére bukkanhat: az idegenek (jelenleg a muszlimok) képtelenek a beilleszkedésre, vallásukra nem jellemző a szeretet és a tisztelet, kultúrájuk és beidegződéseik elpusztítanának bennünket, ha nem állnánk az útjukat.

Most kéne bemutatni Szabó Magda drámáját, a Kiálts, város! ma időszerűbb, mint a megírása idején, 1971-ben volt. Két évvel később játszották a debreceni Csokonai Színházban. 1604-ben a várfal nélküli mezővárost egyaránt sarcolgatja az osztrák császár, a török szultán és az erdélyi fejedelem. A főbíró jövendőbeli vejét el is rabolják, a városnak azonban nincs pénze kiváltani a túszt. Ekkor jelentkezik Jorjosz Sztavriász, a dúsgazdag görög kereskedő (Gerbár Tibor megrendítő alakításában), aki adná a pénzt, ha házat vehetne és polgár lehetne Debrecenben. Csakhogy idegenként, ráadásul ortodox keresztény vallásúként nem telepedhet meg a „kálvinista Rómában”. A főbíró (Sárosdy Rezső) úgy szerez érvényt a törvénynek, hogy a lánya esküvő előtt lesz özvegy.

Elképzelem, hogy micsoda drámát rendezne belőle Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színházban: a letelepedési kötvény végtelenül emberi tragédiáját Budán, a Cinege-utcában. Azt is elképzelem, hogy micsoda drámát rendezne belőle elődje a színigazgatói székben, Alföldi Róbert: Orlay-produkcióban, az Aleppóból elkergetett szír agysebész szívszorító kudarcát a pesti Nagykörúton. Köszönet a termékeny képzettársításért Éhes lónak.