Hagyomány, hogy az újságíró-szeminárium első óráján eljátszunk a nevekkel. Abból indulunk ki, hogy kis önkormányzati lapnál dolgozunk, kevés a munkatárs, több cikket is írtunk, és nem lehet mindet teljes névvel jegyezni. Elbíbelődünk hát a szignókkal.

A szegedi egyetem kommunikáció szakán, tőlem jobbra, az ablak közelében fölállt egy magas fiú, és Tóth Lászlóként mutatkozott be. Tucatnyi névtársa van a szakmában, ezért azt firtattam, vajon nincs-e kedve művésznevet keresni. Már ő is gondolt erre. Akkor hová való a családja? Torockóra - hangzott a válasz -, így lett Toroczkai László. Mindent megtanult a nyilvánosságról, majd politikára adta a fejét. Hatvannégy Vármegye, 2006 őszén az MTV-székház elfoglalása, évek óta a déli határszélen fekvő, 3400 lelkes Ásotthalom polgármestere.

A hét elején megszavaztatta az önkormányzati testülettel, hogy a faluban tilos mecsetet építeni, burkát, burkinit, csadort viselni. A pártja kényszeredetten hallgat, mert az alelnök „elfelejtett” egyeztetni a cukisodó (középre húzódó) Jobbikkal. A média rácuppant a témára, a Hír TV-ben például hat percet kapott a jó kiállású, kellemes orgánumú polgármester. Számítása bevált, megint szárnyára kapta a hír. Az a benyomásom, hogy gondosan kiszámított akciójában épp a lényeget nem vették észre az értelmezők.

Nemcsak a müezzint és a muszlim hívőket utasította ki a falujából, hanem „bármilyen egyéb hitbéli tevékenységre irányuló építmény építését” is, amely „kisebbítené településünk meglévő katolikus templomának jelentőségét”. Szakmailag kínosan érint, hogy az építmény építését tiltaná, annyi gyakorlás után akár választékosabban is fogalmazhatott volna. Emberileg még kínosabb, hogy a XXI. században élő, harmincas közéleti személyiség hitbéli türelmetlenséget áraszt, gerjeszt, gyullaszt, serkent, szít.

Kecskeméten nőttem föl. A városközpont felső csücskében a katolikus Nagytemplom, átellenben a zsinagóga zárja a láthatárt, egyik oldalon a református, másikon az evangélikus templom, az egyik épülettömbben pedig a görögkeleti imaház. A mintegy négyszáz méternyi sugarú körben öt hitbéli központ. A XIX-XX. század fordulója ezt hozta a vallási türelmet hirdető mezővárosnak. E világszemléleti nyitottságot vonja kétségbe az iszlám veszély ürügyén egy nyilvánosságot ügyesen kihasználó politikus. A múlt század kilencvenes éveiben tanítottam ugyan, tanítványnak mégse nevezném, mert csak a lényegi mondandómat nem értette meg.