Ma reggel Gőgös Zoltán tűnt föl a képernyőn. Ízesen, némi tájszólással beszélt. Olyan szavak is illettek a szájába, melyeket mellőznék, ez azonban megbocsátható, elvégre őszintén adja magát, a vidéki agrár-szakembert. Túláradó energiája nélkül az MSZP talán már nem is létezne. Ezúttal azt fejtette ki, hogy a pártja módosítaná a kenyérfélék áfáját. Differenciálna köztük.

A szocialisták 27 százalékról ötre csökkentenék a barna és a fehér kenyér általános forgalmi adóját, mindazonáltal a többi pékárut békén hagynák, mert aki ”1000 forintos fitnesz-kenyérre” vágyik, az könnyen kifizeti a 27 százaléknyi felárat is. Rögtön ágaskodtak bennem az ellenérvek, de mielőtt véleményt nyilvánítanék egy voltaképpen rokonszenves politikus étkezési (tunkolási) szokásairól, felötlött, hogy ki kéne menni a Lehel-téri piacra. Ahol csökkentett szénhidrát-tartalmú cipót szoktam vásárolni, ott 915 forintért találtam egy kilós, teljes kiőrlésű bucit. Gőgös úr aligha erre gondolt.

Arra sem, amiről sajnálkozva közölte az eladó, hogy leálltak a gyártásával, mert a cukorbetegek drágállták, pedig nekik sütötték. Annak idején 320 forintot fizettem a 40 dekás vekniért. Hosszas kutakodás után végre sikerült föllelni ama bizonyos „fitnesz-kenyeret”. Hivatalosan Pro-badynak hívják, 30 dekányi, és 380 forintba kerül. Mindössze 10,3 grammnyi szénhidrátot tartalmaz, ebből 2,1 gramm a kristálycukor. Kétféle kapható belőle, a kerek és a kocka. Az utóbbit választottam, talán mert a parlamentben sok kocka fejű képviselő ül. Soványan érkeztek az ország házába, és a negyedik év végén arcuk betölti a képernyőt.

A fejükre híznak, bár lehet, hogy ez érzéki csalódás, és abból származik, hogy tévénézőként csupán derékig látjuk őket. Bizonyára derék hazafiak és gondos családapák, mozgásszegény életformájukból és disznótoros életszemléletükből azonban csak arra telik, hogy „a nép kenyerére” javasoljanak áfacsökkentést. Nem azt várom tőlük, hogy egymillió cukorbeteg és négymillió elhízott ember érdekeit képviseljék. De akár úgy is fogalmazhatnának, hogy nem akarják túl sok bevételtől megfosztani az államkincstárt, ezért majd második lépésként kéne sort keríteni a szénhidrát-szegény kenyerek olcsósítására, ez volna ugyanis a nép föl nem ismert érdeke.

Kár, hogy miközben „fitnesz-kenyérről” beszélnek, azokra gondolnak, akik futkározva és úszkálva dőzsölnek. Ráadásul figyelnek arra is, hogy milyen veknit szeletelnek.