2005 őszén szíven ütött a liberális napilap haláltusája. A múlt század hetvenes éveiben nála kezdtem fővárosi pályafutásomat, a kétezres évek elején pedig Szále László, a publicisztikai rovat vezetője munkát ajánlott: szellemes mondatokat gyűjtöttem az elmúlt hét sajtójából. Ebből lett a Lefülelt mondatok című kötetem. A Magyar Hírlap pontosan fizetett, mígnem kifogyott a pénzből, az új gazda, Széles Gábor pedig nem vállalta a régi redakció adósságait. A Népszabadság körüli botrány ürügyén újra fölmerültek az adás-vétel körülményei.

Széles úr szerint Szombathy Pál főszerkesztő jelentkezett nála. A hajdani lapvezető azonban tiltakozott a Heti Válasz legutóbbi számában, mondván, hogy őt kereste meg a milliárdos üzletember. Állítás áll szemben állítással, vitájuk nem dönthető el. A hetilap-interjúban akad viszont egy érdekesebb mozzanat. Szombathy kolléga elmesélte, hogy együtt érez ugyan a Népszabadság hoppon maradt munkatársaival, mindazonáltal emlékeztetne rá, hogy az ő Magyar Hírlapjától azért szabadult meg a svájci tulajdonos, mert közös portfólióba került a kormánypárti sajtó zászlóshajójával, és „a két, egymást gyengítő napilap” közül „a Népszabi volt a nagyobb. Őket kívánták erősíteni, az átcsoportosított előfizetőkkel és hirdetési bevételekkel.” Tizenegy évvel később vette zokon, hogy bezzeg a Népszabadság akkori munkatársai nem siettek együtt érezni vele és a többi hírlapossal.  

Meg kéne hallgatni a másik felet is, a médiapolitikai tanulságért azonban nem kell menni a szomszédba. Mert 2005-ben kik is gyakorolták a hatalmat? Bizony a szocialisták és a szabaddemokraták, márpedig az SZDSZ értékvilágához közel állt a Szombathy-féle szerkesztőség vonalvezetése. Lehetséges, hogy a liberális politikusok kormányzati helyzetben adtak túl a Magyar Hírlapon? Épp akkor, amikor koalíciós partnerük a Szabad Sajtó Alapítványon keresztül csaknem 28 százaléknyi arányban birtokolta a Népszabadságot? Elgondolkoztató látlelet ez a szociálliberális koalíción belüli erőviszonyokról, a két kormánypárt eltérő médiafelfogásáról.

Aligha véletlen, hogy az idő tájt kezdődött egy mára kiteljesedett folyamat, amelynek eredményeként gyökeresen átalakult a médiapiac. Úgy foglalható össze, hogy a 2002 után ellenzékbe szorult Fidesznek sikerült létrehoznia egy hatékony médiabirodalmat, a hatalmat gyakorló MSZP és SZDSZ pedig fokozatosan veszítette el befolyását a nyilvánosságban. Fordítva szokott lenni.