Egyikük 1954-ben született, másikuk egy évvel később. Az idő tájt, amidőn Rákosiék egészségügyi minisztere, Ratkó Anna megtiltotta az abortuszt. Rengeteg gyerek jött a világra. Mostanában szinte egyszerre mennek nyugdíjba, több százezren valószínűleg romlásba is döntik a hazai nyugdíj-rendszert. Ők ketten azonban egyelőre szellemi életet élnek egy stúdióban. Tegnap este hallottam őket.

A Lánchíd Rádió műsorvezetője, Csintalan Sándor vidéki kisvárosból került a fővárosba. Kezdetben szakszervezeti funkcionárius volt, majd Horn Gyula bizalmi embere lett, egy időben ő vezette az MSZP apparátusát. A parlamenti frakcióban ismerkedett meg Donáth László lelkésszel, aki ugyan nem lépett be a szocialista pártba, de családi hagyományai folytán kötődött a baloldali értékrendhez. Mára mindketten eltávolodtak az MSZP-től, bár az értékrendjüket megtartották. A lelkész-vendég így mutatta be magukat a hallgatóknak: „Mindketten mediális emberek vagyunk.”

A mediáció, ugye, közvetítést jelent, a médium eredetileg közbülsőt, ismeretelméleti értelemben pedig közvetítőt és közvetlen meghatározót egy (szemléletformáló) folyamatban. Az evangélikus lelkész meg is fogalmazta, hogy miért tartja magát és rádiós vendéglátóját mediális embernek. Ő a szószéken, Csintalan a stúdióban nyilvánít véleményt. Sőt, talán különböző véleményeket. Aki ugyanis a hetedik évtizedét tapossa, aligha úszta meg kacskaringók nélkül. Feszegethetném például Csintalan Sándor átmeneti Fidesz-barátságát, és bizonyára Donáth Lászlón is találnék fogást. De vajon megérdemelnék-e?

Van egy kommentelő, aki rácuppant a Médianaplóra. Az a benyomásom, hogy értelmes, iskolázott fickó, jelenleg a Ha a libbantság fájna, az egész baloldal üvöltene  címmel ontja a fullánkos megjegyzéseket. Megnéztem a közvetítő (mediális) portál rendszerében, hogy ki lehet. Csupán annyi tudható róla, hogy becsmérelt, gyalázkodott, mocskolódott, ócsárolt, pocskondiázott már Poroltó Ernőként, röfként, KDNP a selejt gyűjtőhelye, Mit keres ez a szar a címlapon? és Hóhér az utolsó barátod mondattal. A felsorolás korántsem teljes, mert több álneve van, mint Ságvári Endrének volt az illegalitásban. XXI. századi orvlövész az úgynevezett fikakultúrából, aki arra szánja az idejét, hogy megsebezze azokat, akik mindig és mindenhol teljes névvel, arccal, hanggal vállalják az álláspontjukat.

Akkor már inkább becsülöm a két Ratkó-fiút, akik a szószéket és a stúdiót választották, hogy minden tévedésüket nyilvánosan követhessék el.