Bejegyzésemet tegnap néhány kommentelő fenntartással fogadta. Azt firtatták az Index fórumán, hogy minek fölhajtást csinálni az osztrák médiahatóságnak csak azért, mert október 27-én a tévés digitalizáció magasabb szintjére lépett. Az ehhez szükséges szerkentyűhöz pedig előírta a regisztrációt. Sajnálatos ugyan, hogy csupán az kaphatja meg, akinek van lakcíme Ausztriában, a diszkrimináció azonban könnyen kicselezhető: az eddig antennával tévéző nyugatmagyarok nézzék világhálón az osztrák közszolgálati csatornákat.

Föl sem ötlött a kommentelőkben, hogy a számítógép és az okostelefon használata korántsem magától értetődő. S mert hiányolták jegyzetemből az adatokat, most élek a lehetőséggel. Ugyanazon a napon, amikor a szomszédos ország médiahatósága létrehozta a digitális vasfüggönyt, a 168 Óra című hetilapban megjelent egy interjú. Nyugalomba vonuló pályatársam, Pallagi Ferenc idézett egy fölmérést, miszerint mintegy tízmillió honfitársunkból „nagyjából hárommilliós tömeg esik kívül a digitális világon”, sőt azt is hozzáfűzte, hogy „kétmillió ember soha életében nem telefonált”.

Zalaegerszegen kezdtem az újságírást, és a szombathelyi főiskolán tanítottam fél évtizedig. Az átlagosnál jobban ismerem a zalai és vasi közeget, a jellegzetesen aprófalvas településszerkezetet. Beszélgettem középkorú közmunkásokkal, özvegyi nyugdíjból vagy szociális segélyből tengődő öregekkel. Talán nem annyira elesettek, mint kelet-magyarországi sorstársaik, mindazonáltal nehezükre esne hetvenezer forintból „összedobni” egy számítógépet, ahogy az egyik budapesti hozzászóló javasolta. Arról nem is szólva, hogy a hatvan fölöttiek mindössze 3,9 százaléka szörföl a világhálón. Minden száz korosabb médiafogyasztóból négyen.

2013 nyarán e rovatban többször is foglalkoztam a digitális átállással. A hazai médiahatóság szerint három esztendeje 122 ezer háztartás, körülbelül félmillió halmozottan hátrányos helyzetű honfitársunk maradt ki a tévés digitalizációból. Nyugat-Magyarországon kétségkívül kevesebben jártak pórul, mint Kelet-Magyarországon, bár épp ebbe a sávba tartozott Zala és Vas megye határ menti része is. Akik tehát magától értetődőnek tartják, hogy lehetne osztrák tévét nézni-hallgatni a világhálón is, nagyvárosi szűklátókörűségben szenvednek. Emlékeztetnek XVI. Lajos feleségére, Marie Antoinette-hez. A Habsburg-házból érkezett francia királyné annyira megsajnálta az éhezőket, hogy állítólag ezt tanácsolta nekik: „Ha nincs kenyere a népnek, egyen kalácsot.”