Éjfél óta hatvannégy komment jelent meg, és több mint kétezren tiszteltek meg az olvasással. Kezdetben nekem tulajdonították a hozzászólók, hogy Orbán szétverte a sajtószabadságot, lassanként azonban megértették, hogy ilyesmit nem írtam. A „szétverni” igét csupán idéztem Tamás Gáspár Miklós továbbgondolásra ingerlő publicisztikájából. Az egyik kommentelő szerint azonban „balra húzó lapokat” említettem a sajtószabadság szigeteiként. Ez a feltételezés már alkalmasabb a tartalmi vitára.

Kétségkívül említettem öt megyei napilapot, amelyeket még nem sikerült a kormány befolyási övezetébe vonni. A győri Kisalföldet, a szegedi Délmagyarországot, a miskolci Észak-Magyarországot, a nyíregyházi Kelet-Magyarországot és a debreceni Hajdú-Bihari Naplót. Hírek keringenek arról, hogy az amerikai, illetve az osztrák tulajdonost kormány közeli vállalkozók környékezik, bár a szerkesztőségek egyelőre tartják a frontot. Például mindegyikben jelent meg cikk a Népszabadság körüli botrányról, noha ettől még nem föltétlenül húznak balra. Az a benyomásom, hogy jobbra sem. A pártpolitikától tartják a távolságot. A rendszerváltás óta szinte mindegyik megyében akadt ellenlábasa a helyi társadalomba beágyazódott „néplap”-nak, mára viszont tizennyolc megyében mindössze egyetlen napilap van. (A tizenkilencedik egy városi újság, Pest megyében pedig nincs napilap.)

Márpedig ahol csupán egyetlen naponta megjelenő újság elégíti ki az olvasók igényeit, ott a szerkesztőség nem engedheti meg magának a részrehajlást. Ha megengedné, mellőznék a másik politikai oldal hívei. A vidéki napilapok abban különböznek az országos terjesztésűektől, hogy politikailag nem tömbösödtek. A következményeket érzékelteti egy adatsor. Tíz évvel ezelőtt a 190 ezres Népszabadság, a Magyar Nemzet (78), a Népszava (35) és a Magyar Hírlap (29) 332 ezer példányt értékesített naponta. Napjainkban összesen 72 ezer fogy el belőlük; 260 ezret veszítettek tehát, a példányszámuk több mint háromnegyed részét. A tizenkilenc vidéki napilap 715 ezer példányban kelt el, most 425 ezerért fizetnek az olvasók. Összesen 290 ezret veszítettek, a példányszámuk negyven százalékát. Az országos terjesztésű politikai napilapokat jelenleg mintegy félmilliónyian olvassák, a megyei terjesztésű közéleti (családi) napilapokat másfél milliónyian.

Ha a kormánynak esetleg sikerül politikailag tömbösíteni a vidéki napilapokat, vajon nem éri-e utol őket az országos napilapok sorsa?