Tegnapi bejegyzésemet az egyik álneves kommentelő mentegetésnek vélte. Ismerősöm pedig, akinek becsületére válik, hogy a saját nevén mutatkozott be, a telefonban szerecsenmosdatást emlegetett. Vajon igazuk van?

A Népszabadság múltjában vannak vállalhatatlan cikkek. Volna tehát igazság a hozzászólók véleményében - ha nem a lap indulásáról írtam volna a hatvanadik születésnap előtt néhány órával. Ilyenkor aligha mentegetés vagy szerecsenmosdatás szóba hozni, hogy a 2016. október 8-án „felfüggesztésre került” újságot (Menczer Tamás külügyminisztériumi szóvivő örökbecsű megfogalmazása) 1956. november 2-án olyan újságírók jelentették meg Nagy Imre környezetéből, akik szembe fordultak a Rákosi-rendszerrel. Később másként alakult az újság irányvonala, a rendszerváltás után azonban a munkatársak visszatértek az alapítók örökségéhez.

Benyomásom természetesen vitatható, van viszont benne valami, ami tárgyszerűen is rögzíthető. Ha majd egyszer megírjuk a Népszabadság történetét, akkor külön fejezetet szentelhetünk annak, hogy a rendszerváltás után nagy súlyt helyezett az információk begyűjtésére és feldolgozására. Másik erénye a mértékadó személyiségek megszólaltatása, a vélemények ütköztetése. A jó mondat ugyanis nemcsak úgy terem. Érvelés kell hozzá, vitapartner, akinek a gondolata arra kényszerít bennünket, hogy kristálytisztán fogalmazzuk meg az álláspontunkat. A szellemi erőfeszítésből lesz az ütős mondat.

A második Orbán-kormány hivatalba lépése óta gyűjtöm a korra jellemző mondatokat, amelyek nemcsak a közérzetet jelzik, hanem egy médium minőségét is. Valamivel több mint hat év alatt mintegy tízezret jegyeztem föl, közülük 886 jelent meg a Népszabadságban. (Körülbelül kétezer lapszám kínálatáról van szó.) Az országos terjesztésű napilapok közül a három jobboldali együttvéve 716 mondattal vétette észre magát. A Magyar Nemzet 384-gyel, a Magyar Hírlap 303-mal, a jóval később indult Magyar Idők pedig 29-cel. De ha e számsor nem elég meggyőző, akad egy másik minőségjelző is. A rendszerváltás óta gyűjtöm a szállóigéket, amelyek azzal rínak ki a mondattengerből, hogy szellemességük révén a kor hangulatánál is többet adnak. A három és félezerből 332 származik a Népszabadság hasábjairól.

A ma hatvan esztendős lapnak tehát nem kell röstellnie, hogy a mondattermő képessége kiemeli a naponta megjelenő újságok mezőnyéből. Kiadását talán ezért is kellett néhány héttel a születésnapja előtt „felfüggeszteni”.