Néhány nap múlva lesz egy hónapja, hogy kirobbant a Népszabadság körüli botrány. Nemcsak a patinás napilapra terjed ki, hanem a sajtó többi mértékadó részére is. A jelek arra utalnak, hogy másfél évvel az országgyűlési választás előtt a politikai szereplők átrendezik a sajtópiacot. Sok részletet még nem ismerünk, de a lényeget alighanem egy sajtótörténész fogalmazta meg. Sipos Balázs október 18-án azt fejtegette a Klubrádió egyik műsorában, hogy „Az elmúlt huszonöt évben a magyar média a politika eszköze maradt.”

Miközben a kormány bespájzol vidéki napilapokból, és megszüntette az ellenzék egyik leghatékonyabb fórumát, a másik oldalon is zajlott-zajlik az átrendezés. Titokzatos befektetők szálltak be a Klubrádióba és a 168 Óra című hetilapba, az utóbbi munkatársai már késve is kapják a fizetésüket az új tulajdonostól, aki állítólag egy „ingatlanos fószer” New Yorkból (a magyarországi megbízott szíves közlése). Az immár egyedüli baloldali napilap, a Népszava pedig szintén állítólag egyesül a Vasárnapi Hírek című hetilappal, és az új tulajdonosokról csupán annyi tudható, hogy a cégük Lichtensteinben van bejegyezve, és a nyomok talán a Kajmán-szigetekre vezetnek.

S hogy teljesebb legyen a kép, a Demokratikus Koalíció vezetője, Gyurcsány Ferenc az október 23-i nagygyűlésen azzal lepte meg a nyilvánosság képviselőit, hogy ne gyurcsányozzanak, az újságírók fanyalgás helyett segítsenek inkább az Orbán-kormány leváltásában. Ugyanezen az összejövetelen hasonló húrokat pengetett egy másik ellenzéki pártelnök, Bokros Lajos is. Álláspontjukat nem bontották ki, ezért lehetséges, hogy nem ugyanazt gondolják a nyilvánosságról, a médiáról, a sajtóról. Az is lehet, hogy az ellenzéki együttműködést szorgalmazó összejövetelen elhangzottak nem hozhatók összefüggésbe a háttérben zajló átrendezéssel. Mindazonáltal a két politikus szavaiból kirajzolódik egy ellentmondás.  

Abban még találok logikát, ha a másik oldalon a nyilvánosságot korlátozó kormányzat kerüli az átláthatóságot, és a sajtó-portfólióját átrendező gazdasági társaságokat nigériai meg seychelles-szigeteki offshore-paradicsomból eredezteti. De vajon mire vélhető, ha a nyilvánosság bővítését hangoztató ellenzéki pártok is titokzatos körülmények közepette próbálják átrendezni a „baráti” sajtót? A suba alatt megváltoztatott tulajdonviszonyokról szólván fedősztoriznak, látszatot keltenek, megpendítenek, odavetnek, sejtetnek, sugallnak. És mindezt persze az átláthatóság jegyében.