A Népszabadság-ügyben a közvélemény tudomást szerzett a vidéki sajtóról is. Az országos médiumokból homályos kép rajzolódott ki egy fővároson túlra terjeszkedő laphálózatról, amelynek el kellett volna tartania a patinás zászlóshajót, ehhez azonban az osztrák tulajdonosnak nem fűlt a foga.

A nyilatkozó politikusok és értékelő újságírók zavarba jöttek, ha szóba kerültek a vidéki napilapok. S mert a sajtóirányításban dolgozó tanítványom megkért, hogy világosítsam föl a tulajdonviszonyokról, nyilvánosan élek a lehetőséggel, hátha más is hasznosítja az információkat. Mindazonáltal a nyilatkozókat és az értelmezőket nem gyötörném azzal, hogy miként jutottunk el idáig. Annyit érdemes megjegyezni, hogy az osztrák tulajdonú Mediaworks szívós munkával tizenhárom vidéki napilapra tett szert. A Zalai Hírlapra, a szombathelyi Vas Népére, a tatabányai 24 Órára, a veszprémi Naplóra, a Fejér Megyei Hírlapra, a Dunaújvárosi Hírlapra, a kaposvári Somogyi Hírlapra, a pécsi Dunántúli Naplóra, a szekszárdi Tolnai Népújságra, a kecskeméti Petőfi Népére, a szolnoki Új Néplapra, a Békés Megyei Hírlapra és az egri Heves Megyei Hírlapra.

A tizenkét megyei és egy városi napilap a fővárosban szerkesztett újságokkal együtt évi huszonötmilliárd forintot forgalmaz. A közelgő országgyűlési választás előtt akár még jól is jöhetnek annak, aki megveszi (vagy megtartja) őket. Maradt három cég a vidéki Magyarországon, amelyek napilapot működtetnek. Sok átalakuláson mentek keresztül. Az egyiket egy osztrák (vorarlbergi) sajtóbefektető, bizonyos Eugen Russ nemrégiben magáról nevezte el, a debreceni székhelyű Russmedia gondozza a Hajdú-Bihari Naplót, a nyíregyházi Kelet-Magyarországot és a miskolci Észak-Magyarországot. A másik a Lapcom, amelynek tulajdonosa az Elliot Advisors nevű cég. Az amerikai befektetési alap három és fél éve vásárolta meg az ország legnagyobb példányszámú közéleti napilapját, a győri Kisalföldet, valamint a második legrégebbi napilapot, a szegedi Délmagyarországot.

Eme öt fővároson túli újság próbálta értelmezni a Népszabadság körüli botrányt. A többi, a Mediaworks-hálózat napilapjai pedig úgy hallgattak a történtekről, mint hal a szatyorban. A harmadik cégről csak annyit tudok, hogy a tulajdonosa magyar, Budapesten lakozik, és nem szól bele a kis példányszámú salgótarjáni újság tartalmába. A Nógrád Megyei Hírlap nem lépi túl a regionális kereteket, nem is ártotta bele magát a hazai sajtó egyik legkínosabb válságába.