A mai postával érkezett a Népszava műsorfüzete. Eddig is kaptam, de kiemeltem a kétrét hajtott napilapból, és olvasatlanul helyeztem át ama újságkötegbe, melyet a lépcsőházban lakóknak szántam. Valamelyik nyugdíjasnak jó lesz arra, hogy tanulmányozza belőle a következő heti rádió- és tévéműsort. Maradtam a Népszabadság-Magazinnál, amely jobb papíron jelent meg, nagyobb formátumú volt, nyolc oldallal bővebb, és cikkeket is közölt, nemcsak programokat.

Közülük a legérdekesebbnek a Páros interjú hatott. Egy nő meg egy férfi beszélgetett az újságíróval, többnyire művészlelkek. S mert a patinás napilapnak országszerte voltak tudósítói, olyan értelmiségiek gondolkodásáról is tudomást szerezhettünk, akik nem a fővárosban fejtik ki áldásos tevékenységüket. Ennek most vége, ennek is vége. A Népszabadság október 8-án jelent meg utoljára, a szó szoros értelmében jobb létre szenderült. Még egyet rángott azonban a lába, mert a Magazin október 16-ig harangozta be a rádió- és tévéműsorokat. Hát akkor most már be kell érnünk a Népszava előfizetőknek járó műsorfüzetével?

Ahhoz képest nem is rossz, hogy egyelőre a templom egere adja ki. Nélkülözi ugyan az extrákat, nincsenek például benne kedvcsináló cikkek és páros interjúk, mindazonáltal tényszerűen és gazdaságosan rögzíti a jövő heti programokat. Ráadásul az utolsó oldalán ugyanúgy keresztrejtvényt tartalmaz, mint a Népszabadság immár csak néhai Magazin-ja. Kell ennél több egy magamfajta médiafogyasztónak, aki nem viszi túlzásba a rádióhallgatást és a tévénézést, ezért nem is szokott vastag műsorújságot vásárolni? Na, ezen már érdemes eltűnődni.

Ha Népszava volnék, és éppen tárgyalnék az új gazdával, egy svájci médiabefektetővel, akkor bizony jobb újságnyomó papírt és plusz nyolc oldalt alkudnék ki a műsorfüzetemnek. Abból indulnék ki, hogy a Népszabadság megszüntetése után egyedül maradtam a baloldali napilapok „mezőnyében”, és ha jól végzem a dolgom, hamarosan előfizetők özönlenek hozzám. A pénzükért igénylik majd a hozzáadott értéket, ami abban is megnyilvánulhat, hogy beszélgetni kéne színészekkel, rendezőkkel, egyéb műsorcsinálókkal, érdemes volna beszámolni a nemzetközi médiatrendekről, beleértve a határon túli magyar nyelvű rádiókat és tévéket is.

Csakhogy nem vagyok a másodvonalból hirtelen előtérbe került Népszava, csupán egy nyugalmazott médiatanár, aki mától kezdve nem adja tovább a sovány, szegénység illatot árasztó műsorújságot.