Erről az egyik tanítványom is kifejtette az álláspontját. Huszonöt körüli, de már kamasz kora óta dolgozik digitális szerkesztőségben. Benne látom a blogger-olvasó találkozókra járó sztárelőadót, aki már most is azt írja a névjegyére, hogy online kisiparos. A patinás napilap körüli vitában kívülállóként szólalt meg - ő nevezi magát így -, ám ebbéli minőségében is bosszantják a történtek. Talán mert legalább háromszor vágták át portáltulajdonosok.

A hétvégi fejlemények szerinte úgy alakultak, „mint egy tesióra, ahol csenevész elsősöket gyepál egy jól megtermett nyolcadikos”. Azt azonban furcsállja, hogy az ’elsősök’ meglepődtek. Én is hallottam, hogy a sarokba szorított napilap egyik főszerkesztő-helyettese derült égből villámcsapásról beszélt, a főszerkesztő pedig azt mondta, hogy „Sokkszerűen ért bennünket.” Remélem, hogy csupán az időzítés módját és a felfüggesztés furmányos koreográfiáját minősítették váratlannak. Azt is remélem, hogy a nyár közepe óta rendszeresen megbeszélték az egyre gyanúsabb mozzanatokat, és forgatókönyvet dolgoztak ki arra az esetre, ha a tulajdonos meg akarna szabadulni tőlük. Most se zárnám ki az előre gondolkodás lehetőségét, néhány óra múlva akár még ki is derülhet, hogy lesz papír alapú Népszabadság. Vagy az, hogy a törzsgárda belakja inkább az olcsóbb digitális teret.

Tehetséges tanítványommal ellentétben érzelmileg is kötődöm a száműzött szerkesztőséghez, és korántsem hűvösen csodálkozom a szerkesztők meglepődésén. Mert aki figyelemmel kísérte a sajtópiac mozgásait, kiszámíthatta a fejleményeket. A nyilvánosság egyre sanyarúbb helyzetében csupán az a kérdés, hogy a rossz vagy a még rosszabb következik-e be. De ha már a szerkesztőket derült égből villámcsapásként érte a kiadás megszüntetése, akkor a kibontakozás lehetősége is felötlik. Mi volna, ha szakítanának a lap nevével és offline beidegződéseivel, majd afféle zöldmezős beruházásként indítanának egyszerre digitális és papírra nyomtatott újságot?

A Nyugaton már kipróbált módszer épp fordítottja a hazainak. Hét közben az újságírók folyamatosan pontosítanák (frissítenék) a villámgyorsan megfogalmazott cikkeket, a legérdekesebbek hátterét pedig bedolgoznák a terjedelmesebb változatba, mely a papírra nyomtatott hetilap-mellékletben jelenne meg. És az volna a poén, hogy független online kisiparosok koppintanának a rosszul öregedő, számítógépet nagy ívben kerülő miniszterelnök orrára.