Az ismerős arcú, köpcös férfiú tegnap forgalmas úton állt a mikrofonok és a kamerák elé. De vajon a Magyar Birkózó Szövetség elnökeként, rezsibiztosaként vagy a nagyobbik kormánypárt alelnökeként válaszolt-e az újságírók kérdéseire? Ez nem derült ki a Hír TV nyúlfarknyi, talán ha kétperces híradó-részletéből. Németh Szilárdot azonban mintha az egyik kérdés megzavarta volna. Kapásból felelt ugyan, de kisvártatva megakadt. Így kezdte: „Nem fogok krokodilkönnyeket…” Itt kihagyott néhány, alig észrevehető másodpercet, kereste a megfelelő állítmányt, aztán folytatta: „… ejteni a Népszabadságért.” Vajon tudja-e, hogy mit mondott?

A közmondás, ugye, arra utal, hogy valaki krokodilkönnyeket hullat. Angolszász nyelvterületről valószínűleg német közvetítéssel jutott el hozzánk, e sorok írója például így jegyezte meg: Er weint Krokodilsträne. Nyomára leltem Erdélyi János 1852-ben megjelent gyűjteményében, a Magyar közmondások könyvében (Krokodilus könny). Majd Sirisaka Andor azonos című, de már 1890-es kiadású kötetében imigyen látott napvilágot: Krokodilus könnyeket hullat. Igazi jelentését mégis Erdélyi János világítja meg, aki így gondolta tovább: Nincs hamisabb víz asszonyok könnyhullásánál.

A művelődéstörténeti nyomozásban arra jutottam tehát, hogy az angol-német-magyar közmondás hamis, színlelt, festett könnyeket jelent, átvitt értelemben képmutatásra, tettetett részvétre utal. Ama bizonyos krokodilus jóízűen fogyasztotta el az áldozatát, aztán megsiratja. Az állatorvosok is vizsgálták persze, hogy mi rejlik a jelenség mögött, és nem föltétlenül azt a lélektani következtetést vonták le, hogy kárörvendezik a krokodil. Megállapították, hogy ha kitátja a száját, a nyomás hatására működni kezdenek a szeme mögötti könnymirigyek. A megfigyeléshez annyit fűztek hozzá az emberorvosok, hogy a könnyezés az arcideg-zsába (nervus facialis) tünete.

Most már csak az kéne eldönteni, hogy a Népszabadság haldoklásáról nyilatkozó birkózómenedzser, kampány ízű szociális ügyekkel foglalkozó miniszterelnöki biztos, alvezéri beosztású pártvezető zsákmányát megkönnyező hüllőnek vélhető-e, vagy szánalomra méltó, beteg embernek. Tapintatból nem választanék, mindazonáltal Dugonics András 1820-ban megjelent könyvében, a Magyar példabeszédek és jeles mondásokban leltem egy találó értelmezést. A szegedi író szerint a krokodilkönnyek leginkább így fejezik ki anyanyelvünkön a lényeget: A hamis könnynek nincs becse.