A Népszava mai számában Molnár Gyula kifejtette, hogy 2014 óta az összefogás lejáratott szó. Új kifejezést talált, és bár feltétlen híve az ellenzéki együttműködésnek, van két feltétele. Az egyik az, hogy az MSZP nem akar ugyan diktálni a többi pártnak, de „mégiscsak a legnagyobb demokratikus ellenzéki erő”. A másik pedig ez: „Senki se gondolja, hogy ennek az együttműködésnek Gyurcsány Ferenc lehet az arca.”

Nem élek az ironizálás kínálkozó eszközével, mert beleesnék az interjúalany csapdájába, aki az utolsó bekezdésben kettős mércével gyanúsította az újságírókat. Szerinte „A sajtó és a választók joggal várják el, hogy minden mondatunk egységes irányba  mutasson, de jó lenne, ha nemcsak nekünk kellene óvatosabbnak lennünk.” Az MSZP újdonsült elnöke furcsa módon gyakorolt önkritikát. Elismerte, hogy szeptember elsején hibázott, amidőn a Hír TV kérdésére azt válaszolta, hogy nincs semmi értelme az október 2-i népszavazásnak, „de hogyha ez a kérdés fölvetődik, akkor készen állunk arra, hogy megtámogassuk a kormányt”. Vagyis akkor, ha az Európai Unió adminisztrációja esetleg kötelezővé tenné a menekültek befogadását.

Azonnal elhatárolódott tőle két párttársa: Lendvai Ildikó volt elnök és Szanyi Tibor volt elnökjelölt. Az ellenzéki sajtó csak kullogott utánuk. Nem azt olvasom ki Molnár Gyula nehezteléséből, hogy a Fidesz kilóra megvette a sajtót, amelynek munkatársai a szocik szemében meglátják a szálkát, Orbánék szemében pedig nem veszik észre a gerendát. Érdemes volna végiggondolni, vajon mivel magyarázható a szocialisták sajtóellenes érzülete, de most inkább az foglakoztat, hogy ugyanezt az elmarasztalást hallom a másik politikai táborból is. A vereséggel felérő választási győzelem után a kormánypárti politikusok szintén a sajtóban keresik a népszavazási kudarc okát.

Gulyás Gergely alelnök és Kovács Zoltán kormány-szóvivő szerint az újságírók emlegették az érvényességi küszöböt, holott a kampányolók megelégedtek volna a nemek elsöprő arányával is. Az állítást idézetek tucatjaival cáfolhatnám, bár az feltűnt, hogy a népszavazás előtti héten a kormánypárti politikusok már visszafogták magukat. Érzékelték, hogy nem jön össze a több mint négymillió szavazat. Talán a véletlen műve, hogy Molnár Gyula, az MSZP nemrégiben megválasztott elnöke öt héten belül másodszor került közös nevezőre a Fidesszel. Ebből azonban csupán azt a következtetést vonnám le, hogy van még hová fejlődnie a kommunikációban és a médiaszemléletben.