Él köztünk egy sokoldalú ember. Mérnökként kezdte, aztán elment politikusnak, belügyminiszterségig és pártelnökségig vitte. Majd belekezdett a műsorvezetésbe, de mostanában inkább a jövőt fürkészi, az egyik jóslása be is jött. Kuncze Gábor néhány napja elmondta, hogy mire számít október 2-án este: „Ez lesz az a népszavazás, amelyet mindenki meg fog nyerni.” (ATV, 2016. szeptember 15.)

És lőn. Két megnyilatkozást emelnék ki az értelmezések sűrűjéből. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke ezzel kezdte rögtönzött sajtótájékoztatóját: „Nagyszerű eredményt értünk el.” A miniszterelnök nem bontotta ki a valóság minden szeletét, mert igaz ugyan, hogy 3,2 millió nemet gyűjtött össze, ami csaknem egymillióval több a legutóbbi országgyűlési választáson szerzett szavazatoknál, majd' egymillióval kevesebb azonban a kvótaellenes népszavazás érvényességéhez szükséges 4 millió 136 ezer 313 voksnál. Politikai ellenfele, Gyurcsány Ferenc pedig, akivel idestova másfél évtizede gyötrik egymást a nyilvánosság fórumain, volt miniszterelnökként és a Demokratikus Koalíció elnökeként tegnap este kijelentette, hogy „Győztünk. Nem kicsit, nagyon.” Ő sem bontotta ki a valóság minden szeletét, mert abban igaza van ugyan, hogy a Fidesznek és a kormánynak nem sikerült összehoznia az érvényes népszavazást, és ez kétségkívül kudarc, megszerezte viszont a Jobbikkal rokonszenvezők, sőt egy-kétszázezernyi baloldali szimpatizáns támogatását is.

Arra nem pazarolnám e bejegyzés kurta terjedelmét, hogy idézzem a többi pártelnök szavait, mindazonáltal szinte mindegyik talált valamit a népszavazási eredményekben, amit győzelemnek állíthatott be. Hát igen, a politikusok már csak ilyenek. A közhelyszerű mondat kijelentés volna különösebb értékítélet nélkül, ha nem ötlene föl, hogy talán épp eme ilyenség miatt nem lettem politikus. Amióta eszemet tudom, elemzéssel foglalkozom (rádió, televízió, film, könyv), e rovat révén olykor még a politikába is belekotnyeleskedem, ha köze van a médiához. S bár nem tartom magam politikai elemzőnek, túl nagyot azért nem tévedhettem, mert az évtizedek óta művelt elemzést csupán más tárgyon gyakoroltam.

Márpedig az elemzés lényege a vizsgált folyamatban rejlő ellentmondás feltárása. Természetesen a politikusoktól se tagadnám meg, hogy képesek felismerni az ellentmondást. A különbség az, hogy kifejtését velünk, újságírókkal ellentétben nem a nyilvánosságnak szánják.