A szakmai tanácskozás csúcspontja volt egy kerekasztal-beszélgetés a helyi média helyzetéről. Hat résztvevő (főszerkesztő, felelős szerkesztő, vezérigazgató-helyettes) fejtette ki a tapasztalatait. A hetedik, egy huszonéves újságíró azzal vétette észre magát, hogy kifogástalanul használta a média és a médium kifejezést. Róla feltételezhető, hogy szakirányú képzettségre tett szert a felsőoktatásban.

A többiek között voltak, akik bölcsen kerülték a két szakszót. Akadt olyan is, aki tisztában volt a jelentésükkel, hárman azonban keverték a kifejezéseket. Ettől persze még lehetnek jó szerkesztők, menedzserek, hazafiságukat és családszeretetüket se vonnám kétségbe. Egyikük, egy népes szervezet irányítója szerint „A print szakma elég jól áll a többi médiához képest.” Ugyancsak ő mondta, hogy „A legnagyobb média a Facebook lett.” Egy másik, aki online portált gondoz, így jellemezte a szerkesztőséget: „Mi nem vagyunk egy önkormányzati média.” A harmadik pedig, aki diákkorom városában az önkormányzati tévé vezetője, így fogalmazott: „Megvan az az ember, aki helyben szeretne médiát csinálni.”

Szavai a jóhiszemű feltételezés szerint azt is jelenthetik, hogy aki cégalapításra adná a fejét, több funkciójúban gondolkodik. Lehet benne újság, annak online kiadása, továbbá rádió és tévé, hogy különféle formákban dolgoztassa föl munkatársaival a begyűjtött információkat. Abban megengedőbb volnék, hogy akiknek nem szakmájuk az újságírás, akár pontatlanul is használhassák a latin medium (közbülső, középső) szóból magyarított médiumot és médiát. A kerekasztal-beszélgetés tisztelt résztvevőit azonban arra kérem, hogy lássák be: a szakmánkban szükség van egy gyűjtőfogalomra, melyet csak akkor ejtünk ki a szánkon, ha nem akarjuk külön-külön megnevezni az egyes médiumokat. A keletkezés sorrendjében a sajtót, a rádiót, a televíziót és az internetet.

A média persze néhány évtizeddel ezelőtt még nem tartalmazta az internetet, és elképzelhető, hogy hamarosan csatlakozik a jelenlegi négy médiumhoz egy ötödik közvetítő és közvetlen meghatározó eszköz is. Akkor pedig a szakmai tanácskozásokon nyugodtan használhatjuk majd azt a médiát, amely nemcsak az újságot, a rádiót, a tévét és a világhálót foglalja egyetlen szóba, hanem az egyelőre ismeretlen médiumot is. Addig is ügyelnünk kéne arra, hogy legalább az újságíró szövetség székházában, a Mikszáth Kálmánról elnevezett teremben használjuk pontosan a szakmánkban gyakori kifejezéseket.