Akik nem szerkesztőségben töltötték az életüket, azoknak elmondom, hogy az ógörög kolumna oszlopot jelent. A papír alapú sajtó internet nélküli félezer évében pedig az egész újságoldalra betördelt beszélgetést jelenti, mintegy tíz gépelt oldalnyi terjedelemben. A kolumnás interjú nem úgy készül, hogy hasára üt az újságíró, és telefonon ripsz-ropsz kifaggatja a közéleti személyiséget. Fölkészül a témára, kapcsolatot teremt az interjúalannyal, leül vele beszélgetni, megírja a szöveget, elolvastatja a beszélgetőpartnerrel. Mindehhez időre van szüksége.

Friss Róbert kolumnás Gyurcsány-interjúja már készen volt, amikor a szerkesztősége úgy döntött, hogy nem teszi be a múlt szombati számba. Akkor volt tíz éve, hogy kiszivárgott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök zárt körben elmondott beszéde. Jól tette a Népszava, hogy csak most, két nappal később jelentette meg az interjút, mert egy szó sem olvasható benne az őszödi beszédről. Az újságírót más érdekelte, cikkéből a jövőnek élő politikus képe bontakozik ki. Akinek legjellemzőbb mondata a cselekvő képességét sejteti: „A dolgok természetéből fakadóan előbb-utóbb ez a hatalom is összeomlik.”

Gyurcsánynak van egy gondolata, mely szakmailag is foglalkoztat. Azt fejtegeti, hogy a XX. század utolsó éveiben a politikai elit még a média közvetítésével alakíthatta a közvéleményt. Ám „Az utóbbi 15 évben a hagyományos média véleményformáló lehetőségei az internet miatt beszűkültek.” Lefordítom: az internet nélküli rendszerben a hatalmon lévők az ellenzék különösebb ellenállása híján még arról győzhették meg a választópolgárokat, hogy jól megy az ország dolga. Mióta azonban az internet behálózta a társadalom nagyobbik részét - nálunk a kétharmadát -, a kormányzat sebezhetőbb. Kevésbé képes a maga oldalára állítani az embereket.

Ha így értette Gyurcsány Ferenc, akkor van igazság az okfejtésében. A jelek arra utalnak, hogy például a Fidesz látszólag hatalmába kerítette a hagyományos médiumokat, mégsem érzi biztonságban magát. Ezért viseli el oly nyűgösen a világháló terjeszkedését. Először meg akarta adóztatni az internet használatát, mostanában pedig ingyenessé akarja tenni, hogy az állami portálok azokat is elérhessék, akik a hagyományos médiumokkal nem érhetők el. A volt miniszterelnök eszmefuttatásában rejlik a média fő sodrától sokáig távol tartott Jobbik sikerének a titka. Nem érzékelhető azonban, hogy a Fidesztől balra lévő ellenzéki pártok hatékonyan élnének a világhálóban rejlő lehetőségekkel.