Röstellem magam a legutóbbi bejegyzés miatt. Nem, nincs szükség pontosításra, minden stimmelt benne, csak éppen egy fától nem láttam az erdőt. Arról tűnődtem, hogy a két napilap közül az egyik miért írta i-vel, a másik meg y-nal Szalai Annamária néhai médiapolitikus vezetéknevét. Oké, van ilyen, talán érdemes is glosszát rittyenteni róla. Csakhogy más is volt a két újságban. Illetve épp az a baj, hogy nem volt, idáig azonban a tegnap reggeli olvasás közben még nem jutottam el.

Íme, az ipszilonos ügyben elmarasztalt Népszava kínálata: beszámoló az uniós kormányfők pozsonyi találkozójáról, a fekete pólós Sándor Mária zászlót bontott, új magyar opera a láthatáron, a szocialista Lendvai Ildikó kikérte magának az Orbán-féle nihilistázást, a lap főszerkesztője szintén a miniszterelnökről írt a népszavazási kampány ürügyén. A Szép Szó-mellékletben pedig a szocialista Szanyi Tibor áttekintette az unió helyzetét, elemzés a magyar focisták erőnlétéről, megünnepelték a szubrett Lehoczky Zsuzsa 80. születésnapját, emlékezés a múlt héten elhunyt Csoóri Sándorra, és persze a Bayer Zsolt körüli lovagkeresztes botrány.  

Íme, az ipszilonos ügyben megdicsért Népszabadság kínálata: beszámoló a pozsonyi találkozóról, Seszták miniszter kínos kaszinó-ügye, tűnődés Kövér László öziles beszólásáról, Lázár János cinikus félmosolya megihletett egy publicistát, volt miniszter a baloldali ellenzék széttagolódásáról. A Hétvége-mellékletben pedig Matolcsy nőügye vitte a prímet, cikk Tajvanról, gyerekek szexuális meggyalázásáról és otthontalan nőkről, továbbá egy börtön-szótárról és Bem apóról. Ez a választék színvonalasabbnak hatott, mint a Népszaváé, de az utóbbi napilap is jobban teljesített a megszokottnál. Nem érheti szó a ház elejét - azon kívül, hogy egyik újság sem említette meg az őszödi beszédet.

Napra pontosan tíz évvel ezelőtt robbant ki a kiszivárogtatási botrány. Lebecsülném a két szerkesztőséget, ha feltételezném, hogy egyetlen munkatárs és külső szerző sem akadt, aki eltöprengett volna a tanulságokról. Vajon mivel magyarázható, hogy a két újság tegnap mégis úgy kerülte a témát, mint ördög a tömjénfüstöt? Ha a baloldali értékrendszerű napilapok egymástól függetlenül „felejtettek el” őszödözni, akkor bizony ez azt sejteti, hogy nem akartak szembesülni (szembesíteni) a Gyurcsány-beszéd előzményeivel és következményeivel. Azzal a folyamattal, amelynek megemésztése nélkül aligha képzelhető el az orbánizmus meghaladása.