Végighallgattam ma reggel Deutsch Tamást. A Fidesz-politikus az egyik tévéstúdióban beszélt a kormányzat digitális elképzeléseiről. Miközben gesztikulált, lobogott a haja, és lelkesen számolt be arról, hogy 2017-től tizennyolc százaléknyira csökkentik a netes áfát, sőt 2018-tól már csak öt lesz az a fránya adónem.

A Digitális Jólét Programot gondozó miniszterelnöki biztos közlendője azért nem töltött el jó érzéssel, mert a mostani huszonhét százalékos áfánkkal szemben a szomszédos Romániába ugyanez huszonnégy, Szlovéniába és Szlovákiában pedig húsz-húsz százalék. De ha január elsejétől alájuk megyünk, akkor eddig miért nem mentünk alájuk? Vajon a kormányunknak mi baja volt az internettel, ha az Európai Unió legmagasabb áfáját 2014 őszén még különadóval is tetézte volna? S ha szándékát elsöpörte a népharag, most miért szánná el magát az ellenkezőjére: az adóterheink csökkentésére?

Nem föltétlenül az ellentmondás zavar, hanem inkább az, hogy a kormánypárti politikusok közül senki sem adott magyarázatot a szemléletváltásra. Aztán felötlik, hogy talán mégis adott. Utána is kerestem a világhálón, és kiderült, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Nemzet 2011. január 22-i számában így fogalmazott: „Mi a választást javarészt a kontrollálhatatlan interneten és a Facebookon nyertük meg.” 2010 előtt a szociálliberális kormányok csakugyan nem ellenőrizhették a világhálót, és ez bizonyára előnyére vált az ellenzékbe szorult Fidesznek. Orbánéktól azonban megszoktuk a legutóbbi hat évben, hogy ami az ellenzéki időszakban sikerrel kecsegtette őket, azt most, a hatalomban igyekeznek megakadályozni.

Ezzel magyarázható, hogy néhány baloldali és liberális véleményvezérrel ellentétben nem minősíteném teljesnek az Orbán-kormány befolyását a médiára. Ha kiterjedne az internetre is, akkor nem volna szüksége arra, hogy a népszavazási kampányban óriásplakátokkal bélelje ki az országot. Ugyanezt a hatást csekélyebb anyagi ráfordítással is elérhetné a digitális sajtó révén. Az a benyomásom, hogy a hatalmukhoz ragaszkodó politikusok korántsem esélyegyenlőséget akarnak teremteni. Inkább az üzeneteiket szeretnék eljuttatni ama választópolgárokhoz, akik eddig nem kapcsolódhattak a világháló vérkeringésébe. Vagy ha a falvakban és a kisvárosokban számítógépeznek is, sokkal lassabban férhetnek a netes tartalmakhoz. Az áfacsökkentés végső célja tehát az, hogy a kormány kontrollálhassa az internetet is.