Megnéztem a Nemzeti Televízióban. Soltvadkerti beszédét a Jobbik házi tévéje tegnapi dátummal sugározta. Gyermekkoromat a szomszédos községben, Kiskőrösön töltöttem, és elég sok vadkerti sváb szőlőbirtokost ismertem meg. Az állam megfosztotta őket a földjüktől meg a jószágaiktól, a rendszerváltás után ezért csatlakoztak a kisgazdákhoz, majd Torgyán bukása után, a kétezres években a Jobbikhoz kerültek közel. Ebben a közegben találkozott Vona Gábor vagy száz értelmiségivel.

Egyetlen arcot sem ismertem föl, bár a túlnyomórészt fiatal közönségben akadtak őszbe csavarodott üstökű férfiak is. Az órányi előadást egyszer szakította meg a taps, amidőn Vona a Harry Potterből vezette le a magyar közéletet. Utalásait mindenki értette a teremben, ami azt sejteti, hogy a Jobbik értelmiségi környezetében kötelező olvasmány a vaskos meseregény. Az operatőr pedig csüggött az előadón, mindössze egyszer pásztázta végig a közönséget, amikor arról beszélt a pártelnök, hogy egy fölmérés szerint a 35 év alattiak 53 százaléka Jobbik-szimpatizáns. Ekkor vettem észre egy szép arcú, huszonéves hölgyet, két csillogó szemüvegű, fehér ingben feszítő fiatalembert, és két fekete pólós kopaszt, egyikük nyakán színes tetoválással.

A Jobbik-politikus három fogalomra építette az előadását: a reménytelenségre, a szegénységre és a szabadsághiányra. Szerinte azért tengődünk, és azért vágyódunk a szabadság után, mert föl sem ötlik bennünk, hogy bármit is lehetne csinálni a fennálló hatalom ellenében. Ha reményt csöpögtetne belénk a Jobbik, nemcsak a korrupt Orbán-kormányt söpörhetnénk el, hanem jobban élhetnénk, sőt jobban is érezhetnénk magunkat. E gondolatmenetet más párt elnöke is magáénak vallhatná, akinek az előélete nélkülözi a rasszista megnyilvánulásokat. Ettől azonban Vona Gábor még sikeres politikai vállalkozónak hat, aki épp most néppártosodik, bármit jelentsen is az igei állítmány. Kérdés persze, vajon lesz-é elég ereje ahhoz, hogy elvontságokkal tarkított okfejtését a következő lépésben elfogadtassa a szélsőjobbról közép felé mozduló pártja mozgalmárjaival.

Azon tűnődöm, hogy a legutóbbi két esztendőben tartott-é előadást Tóbiás József, az MSZP nemrégiben leváltott elnöke a pártjához húzó értelmiségiek körében. Vajon a vezetőtársai engedték-e egyáltalán értelmiségiek közelébe? Tartván attól, hogy műveltsége, előadókészsége és kifejezéskultúrája inkább csak sajnálkozásra késztetné a vájt fülű közönséget.