Azt vettem észre, hogy a kommentelőknek vagy a bejegyzés címével, vagy az utolsó mondatával van bajuk. A Willkommenskultur álnevű hozzászóló a befejezést pécézte ki a tegnapi médianaplóból. Ezt írtam ugyanis: „Már a közeljövőben kiderülhet róla, hogy a Class FM frekvenciáján működő kereskedelmi rádióval és néhány országos újsággal együtt csakugyan a kormányzatot kecsegteti-e körülbelül négymillió, egyenirányításra szánt médiafogyasztóval.”

A ’róla’ azt a céget jelenti, amely most kapott engedélyt a Gazdasági Versenyhivataltól, hogy létrehozza az ország legnagyobb laphálózatát. A kommentelő azt sem hitte el, hogy a Class FM-et 2,7 milliónyian hallgatják. Az illető valószínűleg nem szakmabeli, ezért aligha tudja, hogy a médiapiacon működnek olyan cégek, amelyek darabonként tartják számon a nézőket, hallgatókat és olvasókat. A legfrissebb felmérés szerint a rádiók hallgatottsági listáját a médiahatóság által kihalásra szánt Class vezeti ama bizonyos 2,7 millióval. Ebből azonban nem föltétlenül következik, hogy a helyébe települő és a kormányzat bizalmát élvező kereskedelmi rádió ugyanennyi hallgatót ér majd el.

Csakhogy kezd kirajzolódni egy trend, amely a folyamatban hasonlóságot mutat. A Class FM elődje szintén médiahatósági beavatkozás áldozata lett, ám az akkoriban Fidesz mellettinek elkönyvelt frekvenciabérlőnek, Simicska Lajosnak volt annyi esze, hogy nem változtatott a rádió hangvételén. Könnyed, szórakoztató műsort sugároztatott, többnyire az elődtől örökölt munkatársakkal. Most, hogy Simicska úr szakított a miniszterelnökkel, elképzelhető, hogy a majdani frekvenciabérlő is megőrzi a népes (és könnyen befolyásolható) hallgatóságot. Nem változtat a szórakoztató hangvételen, inkább csak a hírblokkokat „államosítja”.

Ami pedig a maradék 1,3 millió médiafogyasztót illeti, a vidéki napilap-struktúra kétharmadát hamarosan uraló Mediaworks eddig 574 ezer embert ért el. A hozzá csatlakozó öt dunántúli napilap a vasárnapi mellékletekkel és az online kiadásokkal 636 ezret. Ez 1,21 millió, és az összegzett 3,91 millió kétségkívül kevesebb, mint az idézett mondatban említett négymillió. Csakhogy az eladó Pannon Lapok Társaságának van egy műsorújságja is, amely 590 ezer olvasót mondhat a magáénak. Ezt nem számítottam bele, mert még nem tudható, vajon a vevő lát-e benne fantáziát. Elnézést kérek hát a kommentelőtől, hogy 90 ezerrel kerekítettem fölfelé a célba vett médiafogyasztók számát.