Van Magyarországon egy újságíró, aki majd’ mindent tud a digitális sajtó pillanatnyi botránykövéről. Fónai Imre a kaposvári napilapnál dolgozik, és hónapok óta kísérte figyelemmel a volt siófoki polgármester panasza nyomán zajló eljárást. A bírósági tárgyalások fontosabb mozzanatairól tudósította a Somogy megyei nyilvánosságot. Tapasztalatai hasznosíthatóak volnának az országos sajtóban is, ha akadna akár csak egyetlen fővárosi szerkesztő, akit érdekelne az élménybeszámolója.

A történet dióhéjban, hogy a siófoki polgármesterről kétes lakásügyben névtelen bejegyzés látott napvilágot az egyik közösségi oldalon. A helyhatósági választások kibillentették ugyan hivatalából a városatyát, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy eljárást indítson. Nem a bejegyzés szerzője ellen, holott korántsem lett volna ördöngös dolog kideríteni a nevét - a megosztókat vette célba. Közülük a rendőrség tizenhetet rabosított is. A volt polgármester közölte, hogy aki a tizenhetek közül nyilvánosan kér bocsánatot tőle, azt nem perli tovább, de senki sem élt a lehetőséggel. Két bíróság foglalkozott az üggyel, amely most épp ott tart, hogy a digitális megosztás nem minősíthető jogellenesnek. Az ítélet után bejelentette a felperes, hogy elmegy akár a Kúriáig is. (Mellesleg még háromezren osztották meg ama bizonyos bejegyzést, őket viszont békén hagyta a volt polgármester.)

Elég régóta figyelem az efféle jogi eseteket, és azt vettem észre, hogy a bíróságok a papír alapú sajtóban szerzett tapasztalataikat érvényesítik a jóval később indult digitális sajtóban is. Ez nem szerencsés gyakorlat, de ha mégis egy kalap alá vesszük a két különböző médiumot, akkor érdekes következtetés adódik. A papír alapú sajtó attól versenyképtelen a médiapiacon, hogy alapanyaga sok pénzbe kerül, ráadásul a nyomda- és a terjesztési költség is tetemes. A digitális sajtóban mindez megspórolható, a terjesztést például elvégzik a cikket megosztók.

Azért nem életszerű a volt polgármester felfokozott aktivitása, mert ha az őt kétségkívül rossz színben feltüntető írás a papír alapú sajtóban jelenik meg - ráadásul névvel -, aligha ötlik föl benne, hogy be kéne perelni a terjesztőhálózat tulajdonosát. Vagy azt a lakót a lépcsőházból, aki kiteszi a folyosóra az elolvasott újságokat, hogy a kispénzű szomszédok is lépést tarthassanak az eseményekkel. Remélem, hogy a kínálkozó párhuzamot is hasznosítja majd a Kúria az eléje kerülő siófoki ügyben.