Néhány napja robbant ki a magyar élsport legújabb botránya. Akkor még csak annyit tudtunk róla, hogy az egyik legtehetségesebb kajakosunk szervezetében teljesítményfokozó szer nyomait mutatták ki. Kíváncsian vártam, vajon mikor nevezik meg az illetőt, és a közbeeső időben sikerül-e neki épkézláb (hihető) kommunikációt kidolgoznia.
Kiderült, hogy Dombvári Bencéről van szó, neve olvastán lohadt az érdeklődésem. Tavaly volt egy kokain-ügye, el is tiltották, vigyázva arra, hogy a számára legfontosabb versenyen azért elindulhasson. Ilyen előzmények után mindent megnyert, amit csak lehetett, a közelgő olimpián is esélyesnek számított. Erre jött ez a fránya dopping-ügy, és ő a legbénább védekezést találta ki, mondván: olyan teljesítményfokozót csempésztek a kulacsába, amit harminc évvel ezelőtt súlyemelők és atléták használtak. Ennél azért profibb kommunikációs szakembereket és ügyvédeket is választhatott volna.
Azért nehéz hinni a tv2 stúdiójában tegnap megszólalt élsportolónak, mert az efféle védekezésnek vannak megmosolyogtató előzményei. Fazekas Róbert diszkoszvetőnk 2004-ben megnyerte az athéni olimpiát, majd hirtelen elhúzta a csíkot. Megfosztották az aranyérmétől, el is tiltották, aztán 2012-ben újra kivitték volna az olimpiára (Londonba). Szinte az utolsó pillanatban szedték le a csapatszállító repülőgépről, mert a szervezetében doppingszert találtak. Visszaesőként hat évre tiltották el, de mert arra hivatkozott, hogy a teljesítményfokozó tudtán kívül, táplálék-kiegészítőként került belé, felére mérsékelték a büntetését. Akár 41 évesen is beférne a riói csapatba, az atlétikai szövetség azonban már nem vállalta a kockázatot. Úgy rémlik, a kajak-kenu szövetség másféle stratégiát követ. Dombvári ugyan valószínűleg lemarad az olimpiáról, de az együttesnek van olyan tagja, aki esélyesként indul - egy tavalyi kokain-üggyel a kulacsában.
Akkor kezdett érdekessé válni a Dombvári Bencével készített interjú, amikor azt mondta, hogy „Ebben a sportágban már nem elég a vízen nyerni.” Később pedig így védekezett a tudatos doppingolás vádja ellen: „Egy kajakos nem használ ilyen szereket.” Nem akartam hinni a fülemnek, ezért a YouTube-on újra meghallgattam a mintegy kilencperces beszélgetést. Nos, jól hallottam. Erőt is vett rajtam a nemzeti aggodalom: ha legsikeresebb olimpiai sportágunk élversenyzői nem élnek ósdi, könnyen kimutatható teljesítményfokozókkal, akkor milyenekkel élnek?