Eltorzul-e a médiapiac? című bejegyzésem úgy foglalható össze, hogy a kormány még nem uralja a vidéki sajtót. „Az uralásnak fokozatai vannak” - figyelmeztetett Miskolczi Miklós. Marik Sándor hasonló következtetésre jutott: „Jelen állás szerint a kormány mindent uralhat, ha akar.” Beszélgettem velük telefonon is, és annyira egybehangzott az álláspontjuk, hogy akkor is megfontolnám az élménybeszámolójukat, ha nem ismerném őket.

Miskolczi Miklós évekig irányította a dunaújvárosi napilapot, Marik Sándor pedig a nyíregyházi Kelet-Magyarország főszerkesztő-helyettesi székéből ment nyugdíjba. Ha ők mondanak valamit a vidéki sajtóról, arra érdemes odafigyelni. Abban egyetértünk, hogy azért rossz a Budapesten túli zsurnaliszták közérzete, mert nem írhatnak meg mindent, amit szeretnének. Hol a kiadóhivatal érdekeibe ütköznek - ama céget lepleznék le ugyanis, amely rendszeresen hirdet az újságban. Hol arra kéri meg őket a szerkesztő, hogy ne foglalkozzanak a polgármester, a választókörzeti képviselő, a kormány kínos ügyeivel. Ebben a helyzetben rossz újságírónak lenni. De vajon következik-e belőle, hogy a Fidesz már rátenyerelt a vidéki sajtóra?        

A kormányzati ciklus félidejében vagyunk. Most kell átrendezni a médiapiacot, hogy a 2017 végén kezdődő választási kampányban azok is a kormány nótáját fújják, akik kilógnak a sorból. A mozaikok már kirajzolódtak, de a kép még nem állt össze. A folyamat megértéséhez két mozzanatot szembesítenék. Az Orbán-kormány leváltotta a Gazdasági és Versenyhivatal elnökét, és egy Fidesz közeli ügyvédet nevezett ki az élére. A GVH hamarosan megakadályozta, hogy a Népszabadság - amelyben csaknem 28 százaléknyi tulajdonjoga volt az MSZP-nek - közös hálózatot alkothasson a Springer tulajdonában lévő nyolc megyei napilappal.

Úgy alakult a helyzet, hogy az MSZP eladta a tulajdonrészét, és a vevő létrehozhatta a korábban kifogásolt portfóliót. Most a hírek szerint az új tulajdonos közel került egy öt dunántúli napilapból álló hálózat megvásárlásához. Ha a GVH engedélyezi az egyesülést, a húsz vidéki napilapból immár tizenháromban az óriáscég határozhatja meg a legtöbb olvasót elérő hálózat irányvonalát. Nem valószínű, hogy a kormány amúgy is széttöredezett ellenzéke áll mögötte. Elismerem persze, hogy az uralásnak fokozatai vannak, de a kormány még nem jutott a folyamat végére. Ezért egyelőre zárójelbe teszem két szakmabeli tekintély feltűnően egybehangzó élménybeszámolóját.