Hajnali háromkor bemondta a Magyar Rádió, hogy nyolcvanhét éves korában elhunyt a Nobel-díjas író. Azóta a digitális lapok is megírták, hogy tegnap este távozott az élők sorából. A magyar nyelvű sajtó online része fizeti tehát az éjszakai ügyeleteseket, akik azonban még nem ellenőrizhették a Magyar Távirati Iroda közleményét. Wiesel ugyanis 1928. szeptember 30-án született Máramarosszigeten, a nyolcvannyolcadik életévében halt meg, néhány héttel a születésnapja előtt.

Tartozunk még egy pontosítással. Néhány éve vitát váltott ki egy cikk, amelynek szerzője kétségbe vonta Wiesel irodalmi életművét, mondván, hogy nem méltó ama írókéhoz, akik megszolgálták az irodalmi Nobel-díjat. Az esztétikai összehasonlításról nem nyilvánítanék véleményt, mert ő Nobel-békedíjat kapott a szemléletformáló tevékenységéért. Azért szólok most, mert nem volna szerencsés, ha a ma és holnap íródó nekrológok szerzői megint olyan bázisra építenék a gondolatmenetüket, amely nem felel meg a valóságnak.

A bostoni egyetem világhírű professzora 2009 végén járt nálunk, 1944 nyara óta először és utoljára. Népes hallgatóság előtt mondott beszédet Budapesten, a Duna Televízió ebből az alkalomból mutatta be a Mondani a mondhatatlan című dokumentumfilmet. A kamera elkísérte Wieselt a szülővárosába, ahol a zsidó hitközség korelnöke magyarul szólította meg. A vendég udvariasan megkérte, hogy fordítsa a szót közös anyanyelvükre, a jiddisre. Feltűnt egy szintén erdélyi faluban is, de nem találta a nagyapja házát. Meglátott néhány trécselő asszonyt, s mert hallotta, hogy egymás közt magyarul beszélgetnek, odament hozzájuk, és hibátlan magyarsággal érdeklődött náluk.

Elie Wiesel nem tekintette magát magyar származásúnak, noha gyakran neveztük annak. Nem tartotta anyanyelvének a magyart, és magyarországi látogatása idején angolul érintkezett a hivatalos vendéglátókkal. Mielőtt megütköznénk ezen, próbáljuk megérteni a magatartását. Az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatok vitték magukkal a kirekesztő zsidótörvényeket, néhány év múlva pedig magyarul beszélő csendőrök tuszkolták be családostul az auschwitzi vagonba. Szívesen beszélgetett magyarul azokkal, akiknek a koruk miatt nem lehetett közük körülbelül 600 ezer magyar állampolgár meggyilkolásához, de nem szívesen azokkal, akik a magyar államot képviselték. Életművét ebből az ellentmondásból írta, egyébként franciául író, angolul tanító és jiddisül álmodó értelmiségiként élte a holokauszt utáni életét.