Ha Szanyi Tibort megválasztották volna az MSZP elnökévé, akkor most arról tűnődnék, vajon miért vállaltak ekkora kockázatot a magyar szocialisták. Június 23-án ugyanis olyan kijelentést engedett meg magának, amely ellehetetlenítette volna a párt médiapolitikáját. Ezt mondta a Klubrádióban: „A Népszava a hagyományai alapján megérdemli, hogy minden áldott nap tíz-tizenöt példányban kinyomtassuk.”

Vitriolos mondat gyakran hagyja el Szanyi száját, az idézett interjúban viszont azt is megmagyarázta, hogy elszólásaira olykor hetekig készül. Ironikus kiborulása mögött csalódást vélek fölfedezni. Nemrégiben nehezményezte, hogy a szerkesztőség elfogadta Simicska Lajos anyagi támogatását, márpedig ez nála tragikai vétségnek számít. Nem egyszer fejtegette, épp a Népszavára utalva: „Az MSZP-nek az a célja, hogy legyen legalább egy, igazán hiteles és a baloldali értékeket is figyelembe vevő médiája.” (Magyar Távirati Iroda, 2010. szeptember 22.) Meg azt is, hogy „A Népszava pártlap, akárhogy is színezzük.” (Index.hu, 2014. április 18.) Ehhez képest csakugyan kiábrándító, ha a mai magyar sajtó legrégebbi napilapja, a szocdemek hagyományos orgánuma elfogadja Simicska évi hatvan millióját.

Szanyi Tibor nemcsak formatervezett szenvedély, hanem figyelemre méltó személyiség is. A politikai mezőnyből ő az, aki a legügyesebben kezeli a közösségi oldalakat. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy több követője van a digitális térben, mint az egész MSZP-nek együttvéve. Ebből azonban nem a megfelelő következtetést vonta le. Olvastam az egyik szociológustól, hogy a magyar szocialisták a fiatalok három százalékához jutnak el. Azt egy másik fölmérésből tudom, hogy a hatvan fölöttiek 3.9 százaléka üldögél számítógép mellett. Eme ellentmondásban rejlik Szanyi téves helyzetértékelése. Úgy akar múzeumba száműzni egy 143 éves újságot, hogy az MSZP szavazóbázisa elöregedett, amelynek esélye sincs arra, hogy digitális sajtót olvasson. Úgy akar online pártlapot gründolni, hogy az MSZP mondanivalója nem érdekli a számítógépes nemzedéket, vagy talán érdekelné, ha a párt kommunikációja nem illene a koros választópolgárokhoz.

Aki pártelnökként ezt az ellentmondást akarja feloldani, annak egyensúlyban kéne tartania a papír alapú és a digitális sajtót, hogy a nyugdíjas szavazókat ne veszítse el, a fiatal választópolgárokat pedig megnyerje. Ez az a nyilvánosságszemlélet, ami Szanyi Tibor vitriolos kijelentéséből hiányzik.