A szocialista elnökjelöltek járják az országot. Egyikük arról beszélt, hogy túl van a hetvenötödik fórumon. Három hónap alatt komoly teljesítmény ez, valószínűsíthető tehát, hogy mind a négyen érzékelik az ország hangulatát. Közülük Harangozó Tamás hajlamos a nyilvánossággal is megosztani a tapasztalatait. Ma hajnalban Rangos Katalinnal, reggel pedig Krug Emíliával beszélgetett.

Szerinte a közérzet olyan rossz, hogy csak egy szikra kell, és robban a hangulati gyúelegy; csekély esély van arra, hogy az Orbán-rendszer békésen érjen véget. Pártja pénz, paripa és fegyver nélkül harcol a Fidesszel; szervezetének nincs központja, az MSZP képtelen professzionálisan működni. A kommunikációt például politikusok találják ki, holott ki kéne szervezni, és szakemberekre bízni. Végül arra lyukadt ki, hogy a Magyar Szocialista Párt ilyen körülmények között is képes a csodára, persze csak akkor, ha ő állhat az élére. A négy elnökjelölt közül leginkább az ő szavaiból érzem ki az egész országot.

A klubrádiós beszélgetésnek volt két mozzanata, amidőn Rangos Katalin föllázadt. Figyelmeztette beszélgetőpartnerét, hogy ne monologizáljon; amit ők ketten művelnek, az társas műfaj. Szíveskedjék arra válaszolni, amit kérdezett tőle, jelesül azt, hogy milyen kapcsolatot képzel Gyurcsány Ferenccel és a Demokratikus Koalícióval. Harangozó megnyugtatta, hogy később kitér erre is, most azonban fontosabb közlendője akadt. Majd némi kitérő után kényszeredetten felelt, ami úgy foglalható össze, hogy a DK-val igen, Gyurcsánnyal nem. Az atv-s beszélgetésnek is volt egy mozzanata, amidőn Krug Emília kifakadt: „Erre a kérdésre nem akar válaszolni?”

A két példából az rajzolódik ki előttem, hogy szakadék tátong a pártelnökségre törő szocialista politikus demokráciafelfogása és nyilvánosságszemlélete között. A polgári demokráciában elfogadják a parlamenti politikusok, vagy legalábbis tudomásul veszik, hogy az újságírók kíváncsiak. Számon kérik rajtuk a közéleti elképzelések és döntések indítékát, indokát, mozgatórugóját, okát. A néha bizony kínos kérdésekre illik felelni, de ha elég ügyes az interjúalany, a válaszba beleszőheti azt is, amit még el akart mondani. A jelek arra utalnak, hogy Harangozó Tamás ezt másként gondolja. Márpedig ha ellenzéki politikusként a nyilvánosság kétségkívül okvetetlenkedő képviselőit szükséges rossznak tartja, akkor talán a kommunikációs szakembereknek sem érdemes őt a hatalomba segíteni.