Nem becsülném alá Kovács Zoltánt, a hatalom talán leggyakrabban szereplő képviselőjét. A megnyilvánulásokhoz van szókincse, bár a reflexszerűen használt „még egyszer” kifejezése annyira modoros, hogy szinte már elviselhetetlen. Elismerem azonban, hogy végiggondolt eszmefuttatásokkal gyűri le a kevésbé felkészült újságírókat, a felkészülteket pedig meglepi. Mostanában például kétszer is kifejtette az Orbán-rendszer kendőzetlen álláspontját a nyilvánosságról.

Május 26-án azt mondta az ATV stúdiójában, hogy a Soros György pénzéből is gazdálkodó civil szervezetek „a döntéshozók helyett próbálnak döntéseket hozni”. Majd ugyanezt egyértelműbben is megfogalmazta: „Azoknak van joguk dönteni az ország sorsáról, akiket megválasztottak.” Két nappal ezelőtt, a Magyar Idők című napilap június 11-i számában részletezte is, hogy mire alapozza ezt a felfogást. Szembe állította egymással a képviseleti és az aktivista demokráciát, majd hozzáfűzte, hogy bárki kifejtheti a véleményét, feltéve, ha részt vesz a választáson, többségre tesz szert, „ennek a felhatalmazásnak a birtokában” hajthatja végre az elképzeléseit.

Igen ám, csakhogy ezzel az okfejtéssel kizárta a parlamenti ellenzéket is a döntésekből, holott az ellenzéki képviselők az ő logikája szerint szintén részei volnának a képviseleti demokráciának. Vajon mi marad a demokráciából, ha mi pedig két országgyűlési választás közt jobban tesszük, ha befogjuk a szánkat, elvégre bennünket nem választott meg senki? S hogy nem a levegőbe beszélt, azt meg is tapasztalhattuk. Szinte lehetetlen népszavazást kezdeményezni, a sztrájkolás lehetőségei beszűkültek, és az ellenzéki médiumokat is sikerült a nyilvánosság peremére szorítani.

E rovatban az újságíró helyett gyakran használom a nyilvánosság képviselője kifejezést. Nem véletlenül, bár elfogadom, hogy Kovács Zoltán álláspontja létező felfogás, a szakirodalomban korántsem a demokráciát írják körül vele. Kétségtelen, hogy a civil aktivistákat és az újságírókat nem választotta meg senki. De ha a megválasztott ellenzéki képviselők a parlamentben csak a biodíszlet szerepét töltik be, akkor bizony a civil szervezetek és a médiumok feladata, hogy átvegyék a döntéshozatalból kiszorított politikusok ellenőrző funkcióját. A választópolgárok azokra a civil szervezetekre szavaznak az adományaikkal, és azokra a szerkesztőségekre szavaznak az előfizető-szelvényeikkel, amelyeket kiválasztottak a tájékozódásra és a véleményformálásra.