Van egy teljhatalmú miniszterelnökünk, aki idegenkedik az internettől. De ha ez közvetlenül nem bizonyítható, akkor előrukkolok egy közvetett érvvel. 330 oldalon összegyűjtöttem Orbán Viktor 2500 figyelemre méltó mondatát 1988 októbere óta, ennél teljesebb breviáriuma aligha létezik. Az imént beírtam a kereső programba az internet kifejezést, és három említés jött ki. Soványka eredmény.
Ami pedig az idézetek tartalmát illeti, az egyik első kormányzása idejéből való: „Jó, jó, nagyon fontos, de…” - és akkor még ifjú miniszterelnökünk sorolta az ellenérveket. (Magyar Rádió, 2000. február 3.) A második megjegyzése 2011. január 22-én jelent meg a Magyar Nemzetben, ezt kérdezte: „Hogyan gondolják önök, hogy Magyarországon vagy Európa bármely országában bárki képes lenne az internet korában elnyomni a vélemények szabadságát?” Majd ugyanebben az interjúban kifejtette: „A magyar választási kampányban mi a választást javarészt a kontrollálhatatlan interneten és a Facebookon nyertük meg.” Eszmefuttatásomnak az kölcsönöz időszerűséget, hogy immár korosodó kormányfőnk harmadik alkalommal tegnap hozta szóba a világhálót.
A Magyar Rádióban közölte a hazai nyilvánossággal, hogy hamarosan csökkenti az internetes szolgáltatás áfáját - 27 százalékról 18-ra. De ha a gazdasági fejlődés kiforogja, akkor 2018 elejétől talán majd 5 százalékra. Vagyis az alapvető élelmiszerek frissiben csökkentett adószintjére. Digitális fegyverhordozója, Deutsch Tamás becslése szerint e döntés 13-15 milliárd forintnyi kiadástól kímélné meg az internetezőket. Érdemes közéjük számítani az alsóbb néprétegeket is, akik az úgynevezett szociális csomag révén kapcsolódhatnának a digitális vérkeringésbe. Ha minden úgy alakul tehát, ahogy a miniszterelnökünk tegnap reggel bejelentette, a hivatalos választási kampány kezdetétől majd’ mindenki elérhető áron szörfölhet a szupergyors világhálón.
Sok részlet homályos még, ezért egyelőre csupán egy ellentmondást feszegetnék. Vajon milyen értékvilág jellemzi a digitalizációtól alig fertőzött Orbán Viktor kormányait, ha 2014 késő őszén a harmadik meg akarta adóztatni az internetet, most, másfél évvel később viszont csökkentené a világhálós szolgáltatás áfáját? Vajon mi változott a társadalmi körülményekben és a technikai feltételekben, ha ugyanaz a főnök, ugyanazok a beosztottak gyökeresen az ellenkezőjét mondják annak, amitől a mobilvillantós tüntetések hatására villámgyorsan visszakoztak?