Szűkebb pátriám napilapjában olvastam, hogy a makói polgármester visszavonta a följelentést. A szegedi Délmagyarország számolt be arról, hogy a közeli város első emberét gecinek nevezte az egyik önkormányzati képviselő. Divat ez tavaly február 6-a, az úgynevezett G-nap óta, amidőn Simicska Lajos milliárdos üzletember teátrálisan szakított hajdani szobatársával az egyetemi kollégiumból, a jelenlegi miniszterelnökkel. Csakhogy ami férfiak között elmegy, az furcsának hathatott Makón, ahol a polgármestert Farkas Éva Erzsébetnek hívják. (A képviselő urat talán a városi elöljáró vezetékneve tévesztette meg.) Némi bírósági előjáték után a megrágalmazott hölgy visszavonta a keresetét.

E sorok írója sem gondolná becsületsértésnek a vita hevében elhangzott marhaságot. A képviselő elnézést kért a férfiasított polgármester asszonytól, aki pedig nagylelkűen megbocsátott neki. Ettől azonban még tűnődhetek a stiláris jelenségen. Annál is inkább, mert egyik kedves tanítványom blogjában azt olvastam, hogy amikor már tele volt a „töke”, fogta magát, felült egy repülőgépre, és a hét végén kiszellőztette a fejét Bolognában. Valószínűleg erőteljes hatásra törekedett, az áhított kattintások miatt szakmabelinél bocsánatos vétek is lenne ama közmondás használata - ha a blogger nem volna csinos nő. Túlhajszoltságában olyasmivel vádolta magát, ami sem rá, sem az emberiség nagyobbik részét kitevő nőkre nem vonatkozhat.

Innen már csak egy lépés a stilisztikai fordulat, ha egy hímnemű cikkíró azzal érzékelteti a bátorságát, kezdeményező képességét, hogy neki aztán van vér a pucájában. Korántsem férfiszolidaritásból volnék megengedőbb, inkább azért, mert a puca kifejezés bizonytalan eredetű. A hangzása miatt hajlamosak vagyunk a női nemi szervet leggyakrabban emlegető szóval azonosítani - szintén p betűvel kezdődik -, de olvastam olyan értelmezést is róla, hogy a délszláv nyelvekben leánykát jelent. Mégse szűkíteném le a nőkre. Elfogadnám azt a magyarázatot, hogy még a kisgyereknek is van vér a pucájában, lett légyen lány vagy fiú.

A köznyelv sok mindent elvisel. Ha az utcán vagy a kocsmában hallanám a „geci”, a „tele van a tököm” vagy a „vér van a pucájában” szófordulatot, tudomásul venném a stiláris jelenséget. De ha választott képviselőink használják, ha csak ideig-óráig is, de polgármesterek értik félre, és ha bloggerek teszik zárójelbe a nemüket, akkor bizony érdemes élettanilag pontosabb kifejezésekre ösztökélni őket.