A vágatlan Tóbiás című tegnapi bejegyzéshez az egyik tanítványom is hozzászólt. Ama posztról fejtette ki az álláspontját, amelyben az MSZP elnökéről írtam, hogy élő adásokban bemutatott szófűzése, kifejezési kultúrája alkalmatlanná teszi egy párt képviseletére. A hozzászóló Dolhai József - kétdiplomás szakszervezeti aktivista - egyetlen mondatot fűzött az okfejtésemhez: „Igen ám, csakhogy a választásra jogosultakat nem zavarja a vágatlan stílus.”

Kiderült, hogy ő a kongresszusi küldötteket értette a választásra jogosultakon, én viszont a választópolgárokat. A félreértésből érdekes vita kerekedett, mert rájöttünk, hogy a pártot megjelenítő személyiséget az is minősíti, vajon képes-e hatni olyanokra, akiket a bizonytalan szavazók milliós tömegéből kéne az általa irányított szervezethez vonzani. E nézőpontból próbálok újabb bejegyzést megfogalmazni. Annál inkább, mert a politikusok minősítésére van egy bevált értékjelzőm. A rendszerváltás óta gyűjtöm a szállóigéket, és a számítógép merevlemezén összejött belőlük legalább kétezernyi. A kereső programba nem nagy kunszt bepötyögtetni a pártelnökök nevét. Ráadásul összeszámoltam, vajon a pályafutásuk alatt hány elmés, eredeti, szellemes, sziporkázó, találó, ütős mondattal, hány továbbgondolásra késztető vagy dühítően ingerlő mondattal lepték meg a nyilvánosságot.

Íme, a lista: Orbán Viktor 35, Gyurcsány Ferenc 31, Bokros Lajos és Vona Gábor 3-3, Schiffer András és Karácsony Gergely 1-1 ütős gondolattal. Tóbiás Józseftől egyetlen kiemelésre érdemeset sem sikerült följegyezni. Megnéztem a volt MSZP-elnökök teljesítményét is. Horn Gyula 21, Lendvai Ildikó 13, Mesterházy Attila 9, Kovács László 6, Hiller István 2 találó mondattal vétette észre magát. Azt is megnéztem, vajon a pártelnökségre pályázók hány tartós gondolattal iratkoztak be a szállóige-gyűjteménybe. Szanyi Tibor 4-gyel, Harangozó Tamás és Molnár Gyula nem szerepel a 800 főnyi névsorban.

Korántsem mindegy persze, hogy egy politikus két és fél évtized vagy két és fél év alatt kecsegtette-é a közvéleményt megjegyezhető, asztaltársaságban emlegethető gondolatokkal. Elismerem, hogy más szempontok alapján is lehet pártelnököt választani, sőt, a szubjektivitásom szintén torzíthatja az iménti számokat. Arról viszont nehéz volna meggyőzni, hogy valaki képes hitelesen képviselni a nyilvánosság előtt egy politikai szervezetet, ha baj van a szófűzésével, a mondataival. Végső soron a mondanivalójával.