Mielőtt médiatanárságra adtam volna a fejem, hetilapok tervezéséből éltem. A rendszerváltás utáni években lapcsináló főszerkesztő-helyettesként két kolléganővel: egy dizájnerrel és egy tördelővel arra szövetkeztünk, hogy elkészítjük a Die Zeit meg a Der Spiegel magyarított változatát. Az előbbi munkával nem volt szakmán kívüli gondunk, az utóbbival annál inkább. Kiderült, hogy a pénz után szaladgáló főszerkesztő olyan befektetőt talált, aki gyanútlan emberektől az akkoriban még kincsnek számító Lada Samara gépkocsikra vett át néhány százmillió forintot. Igazán kár, hogy „elfelejtett” autót szerezni a hoppon maradt vevőknek.

A negyedszázados seb rég beforrt, de az utólag már csak tanulságos élményből még telik arra, hogy átérezzem a Vs.hu szerkesztőségéből kivált újságírók keserű helyzetét. Nagy pénz a Magyar Nemzeti Bank alapítványaitól érkezett 610, más forrás szerint 630 millió forint. Nem csoda, ha a valóságfeltárásra szakosodott munkatársak zokon vették a kiadóhivatal frissiben nyilvánosságra került fondorlatát, fortélyát, furfangját. Tucatnyinál többen mondtak le, illetve föl. Vagy azért, mert nem tudtak a cégtulajdonosok fifikás üzletéről, vagy pedig azért, mert tudtak ugyan róla, de nem akadályozták meg a talán jogszerű, ám erkölcsileg kifogásolható lekenyerezést.  

Ilyenkor a magamfajta szakmabeli eltűnődik, vajon ő mit csinált volna az ifjú kollégák helyében. Másodszor aligha dugtam volna homokba a fejem. Önbecsülésem nem viselte volna el, hogy fogalmam sincs, vajon milyen pénzből működik a szerkesztőségünk. Miközben emberileg együtt érzek a gyerekeim és tanítványaim kiábrándult nemzedéktársaival, mégis az a benyomásom, hogy erkölcsileg indokolt felháborodásuk nyomán helytelen, vagy legalábbis végig nem gondolt következtetésre jutottak. Ama cég ugyanis, amely elfogadta az MNB-elnök Matolcsy György adományát, nemrégiben megvásárolta az Origo.hu-t, a digitális sajtó egyik zászlóshajóját. Tulajdonosai a sajtóhírek szerint egyesítenék a két szerkesztőséget.

Nyilván sok lett volna az újságíró, ezért feltételezhető, hogy a kisebbik portál munkatársai közül jó néhányat némi végkielégítéssel el kellett volna bocsátani. Egy csomó pénzt és a nyilvánosságból visszatetszést kiváltó hatást spóroltak meg az ügyeskedő cégtulajdonosoknak a Vs.hu amúgy tiszteletre méltó munkatársai. Erkölcsi okból maguk szabadultak meg önmaguktól.