Túl vagyunk Gazdálkodó Jóska temetésén. Osztálytársunkat szinte a fél város elkísérte utolsó útjára. Tudtam, hogy vállalkozóként Kecskemét közismert polgára volt, az viszont meglepett, hogy több százan érkeztek miatta sötét ruhában a köztemetőbe. Köztük mi is, akik négy évig együtt koptattuk vele a Katona József Gimnázium bölcselkedő jelmondatokkal és trágár szavakkal ékesített-elcsúfított padjait. Utána beültünk a búfelejtőbe, eszegettünk-iszogattunk. Beszélgetés közben fogant meg az ötlet, hogy írni kéne a digitalizációhoz fűződő viszonyunkról.

Ismerek egy felmérést, igaz, elég régit. 2009-ben számolt be Dombi Gábor, az Informatikai Érdekegyeztető Fórum főtitkára arról, hogy a hatvan fölöttiek 3.9 százaléka használja a számítógépet. Néhány éve száz közül tehát kilencvenhatan nem használták. Esélyt sem kaptak (adtak maguknak), hogy beépüljenek az információs társadalomba. Ez bizony a mi korosztályunk. Háborús gyerekek vagyunk. Apáink hazavergődtek a második világháborúból, visszatértek a családjukhoz, vagy elvették a kedvesüket, és egy éven belül megszülettünk. A negyedik béből tizennégyen maradtunk, ketten külföldön élnek, ketten az itthoniak közül sem jöttek el Jóska temetésére. A fehér asztalnál tízen pontosítottuk az adatainkat, hogy továbbra is kapcsolatban lehessünk.

Hagyományhoz való ragaszkodásunkat (a digitális bennszülöttek szemében az avíttságunkat) öt vezetékes telefon jellemzi. Igen ám, csakhogy mobilja mind a tízünknek van, sőt íméleket is küldözgetünk a barátainknak, ismerőseinknek és üzletfeleinknek. Attól nem vagyunk tipikusak, hogy nyolcan saját vállalkozást hoztak létre, és nem engedhették meg maguknak, hogy kizáródjanak azok köréből, akik a legkorszerűbb eszközök révén érintkeznek egymással. Négy mérnökünk és két szakiparosunk valószínűleg ügyesebben aknázza ki a számítástechnikában rejlő lehetőségeket, mint az egyetlen ügyvédünk, gyógyszerészünk és katonatisztünk. Vagy a magamfajta médiatanár, aki „csak” tanítja a kommunikációs technológiák történetét.

Ma reggel a pontosított névsort drótpostán küldtem vissza Mérnök Lacinak, ő szedi áttekinthető táblázatba az adatokat. Azt kértem tőle, hogy küldje vissza a véglegesített szöveget, mert egy példányban ki kéne nyomtatni. Az osztályfőnökünk ugyanis, aki a nyolcvanhetedik évében jár, ama 96,1 százaléknyi csoportba tartozik, amelynek tagjai nem használnak számítógépet. Neki borítékban továbbítom majd a listát.