A tegnapi bejegyzést értékelő kommentekben találtam tűnődésre késztetőt. vNHM ékezet nélküli szöveget küldött, ami azt sejteti, hogy külföldön él. Szerinte Orbán Viktor 2002-es kampányszereplését nem érdemes „abszolut noname ujsag”-gal összefüggésbe hozni. Oké. De akkor mivel magyarázható, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök mégis interjút ajánlott a Békés Megyei Hírlapnak?

Azzal, hogy az általam megnevezett újság negyvenezer példányban fogyott el, és ez korántsem volt mellékes Orbánnak, aki érzékelte, hogy szoros lesz a választási verseny. Az pedig mulatságos, ha a csabai napilapot noname újságnak nevezi egy névtelen hozzászóló. Csakhogy a kommentelő bogarat ültetett a fülembe. Vajon mennyit érnek a megyei napilapok az országos összefüggésben? Erre két válaszom van. Az egyik röviden elintézhető: többen olvassák őket, mint az országos napilapokat. A másik válaszhoz néhány napos példát bontanék ki.

Aczél Endre cikkeitől megvált a Népszabadság, mert a közismert újságíró magánemberként az egyik közösségi oldalon bagatellizálta a nemi erőszakot Kiss László úszóedző ügyében. A szerkesztőség döntéséről Dojcsák Dalma, a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) civil szervezet jogásza ezt írta: „Ha valakinek újságíróként az a munkája, hogy közzétegye a politikai véleményét, joggal várhatja el az újság, hogy ez a vélemény egybeessen a sajtótermék meggyőződésével.” Érdekes álláspont, igazán kár, hogy a magyar sajtó félreismeréséről árulkodik.

Az egyébként kitűnő jogász azt feltételezi, hogy az egész hazai sajtó világnézeti alapon szerveződik. Ebből annyi igaz, hogy az országos napilapokat könnyű elhelyezni a világnézeti palettán. Logikus, hogy értékrendszerűkhöz illeszkedő újságírókat szerződtetnek. Igen ám, de a megyei napilapok épp attól olvasottabbak, hogy nem világnézeti alapon szerveződnek. Azért nem tehetik meg ezt, mert egy-két kivételtől eltekintve a legtöbb megyének egyetlen napilapja van, amely nem engedheti meg magának a politikai részrehajlást. Ugyanabban a szerkesztőségben dolgozik a baloldali, a konzervatív és a tőle is jobbra elhelyezkedő publicista. A megyei közvélemény formálói jól megvannak egymással.

A TASZ-jogász következtetése vitatható, mert abból indult ki, ami az országos napilapokra jellemző. Orbán Viktor pedig 2002-ben még tudta, hogy a vidéki sajtó másként működik. Az éleződő kampányban ezért akart megjelenni a Békés Megyei Hírlapban, és ezért haknizta végig a „noname” megyei napilapokat.