E rovatban túl vagyok az ötezredik bejegyzésen, és a művelődéstörténeti oknyomozás áll hozzám a legközelebb. Megalapozza a kedélyállapotomat, ha sikerül például kideríteni, honnan való egy közmondás vagy szállóige, ki mondta először, és kinek a nevéhez kötődik manapság. Ezúttal is egy mikronyomozás eredményét ismertetem, csakhogy érte nem a múltba, hanem egy digitális kocsmába kellett bemerészkedni.

Néhány napja vita robbant ki egyik bejegyzésem nyomán. Hamarosan meguntam, és más dolgom is akadt. Távozásomat észrevette egy figyelmes kommentelő, és folytatta helyettem a vitát. A nevemben osztotta ki tizenkétszer a hozzászólókat, ráadásul olyan hangnemben, amely nem jellemző rám. A Hóhér becenevű kommentelőben véltem fölfedezni a hamisítót, talán mert ő hatott a legellenszenvesebbnek. Lassanként kirajzolódott azonban, hogy az állami ítéletvégrehajtó ártatlan a hozzászólók kivégzésében. Aki a nevemben jelentkezett be a Blog.hu-ra, a popocatepetl@freemail.hu címet használta, és az egyik kommentelőnél, a Kurt úrfi becenevű „teuto-nordikus parasztlegénynél” ugyanezt találtam.

Ama bizonyos Kurt úrfi igazilencsés1@ címmel is hozzászólt, tőle már könnyen jutottam el egy Lencsés István nevű felhasználóhoz. Itt ért a meglepetés. Az élénk képzeletű úr negyvenöt álnéven jelentkezett be a blogok gyűjtőhelyén. Az egyik volt a kurtúrfis, de ő lett például Ózdi cigány, Istóczy Győző (a XIX. század végi antiszemita párt vezetője), majd a vitákból való kitiltása után keresztnév nélküli Istóczy, az eurovíziós dalfesztivál emlékére pedig Conchita, aztán Orbán, a mi fénylő csillagunk, Tudományos libsizmus, Tudományos lopsizmus, Libsi nicktolvaj vagyok, Sorostól kapom a lóvét, illetve Shlomo, a halott zsidó terrorista. Legvégül 2016. április 3-án, a vita napján pedig Zöldi Lászlóként regisztrálta magát. Vajon a Blog.hu rendszergazdája miért nem vette észre, hogy ezen a néven már több mint három éve van egy felhasználójuk?

Ságvári Endrének csupán 32 álneve volt az illegalitásban, Lencsés Istvánnak 45 lett a digitális nyilvánosságban. Ez alighanem országos csúcs. Némi bogarászás után az is kiviláglott, hogy az arculati bajnoknak köze van a Hírcsárdához, amelyet az alapítók „álhírportálnak” neveztek el. Ja, az más. Ha az álhírgyár munkatársai közül vállalkozott valaki arra, hogy a nevemben leckéztesse meg a gyanútlan hozzászólókat, akkor az már nem is hamisítás, hanem egy átváltozó-művész figyelemre méltó mutatványa.