Jó érzés időről időre fölfedezni tehetséges jegyzetírókat. Nem állítom, hogy ontja őket a vidéki sajtó, de minden szerkesztőségben akad egy-kettő. Miközben a győri újság hasábjain hajdani tanítványom, Sudár Ágnes beérését figyeltem meg, másokat is olvastam persze. Így vettem észre Werner Krisztina írásait. Hál’istennek nem tartozik az otrombaságig harsány publicisták közé. Finoman, árnyaltan, kulturáltan fejti ki az álláspontját, mondatait érdemes továbbgondolni.

Ezúttal a füttyszóra megváltoztatott tv2 ürügyén tűnődött a kormányoldalra sodródott pályakezdőkről: „A hírolvasókból, műsorvezetőkből olyan eszköz lett, akik az arcukkal tudják beárazni a hír értékét.” Az összetett mondat kulcsszava alighanem az eszköz, amely azonban a súgógépről felolvasókhoz illik, elvégre mások által megfogalmazott szavakat mondanak. A beárazni kifejezést pedig úgy fordítom le a magam számára, hogy az említett tévések arcukkal hitelesítik a hír értékét. Vagy inkább az értéktelenségét? Vajon miért kendőzik el a hírérték hiányát vagy eltorzítását?

Amikor nézem, hallgatom őket a tv2-ben és a közszolgálati televízióban, a huszonéves fejükön csinos pofikat és markáns orcákat is látok. Ilyenkor javíthatatlan médiatanárként morfondírozom, vajon az ifjúsági Pulitzer-díjas tanítványaim: Horváth Bori, Nagy Zsófi és SAV (Sándor Alexandra Valéria) elfogadnák-e a milliós állást és a nyilvános szerepléssel együtt járó ismertséget. Politikai értékrendszerüket nem ismerem, mindazonáltal egyiküket sem tartom képesnek arra, hogy propagandagépezet tagjaként olvassanak, értelmezzenek híreket, bármennyit kapjanak is érte. Talán azért nem vállalkoznának az arcvesztésre, mert eddigi pályafutásuk arról árulkodik, hogy politikától mentes környezetben is utálnak eszköz lenni. Szívesebben válnak ki, mint hogy jó pénzért beváljanak.

Az a benyomásom, hogy a jelenlegi kormány örökre rendezkedne be. Igazán kár, hogy demokratikus körülmények közepette aligha húzhatja odáig. És akkor mi lesz az alkalmazásában álló papagájkommandó még mindig fiatal tagjaival? Már most élére állítják a pénzüket, hogy legyen majd miből megélni? Vagy kezdenek megbarátkoznak a gondolattal, hogy azért lett bélyeges az arcuk, mert a szájukkal és a szemükkel hitelesítették az egyoldalúan összeállított, ráadásul még el is torzított információkat.