Médianapló

Médianapló - Szabad-e lopni idézeteket?

2016. április 01. 10:41 - Zöldi László

Tegnap hajnalban jobb létre szenderült Kertész Imre. Egyetlen Nobel-díjas írónk sokat betegeskedett a legutóbbi években, és immár onnan, fentről bizonyára jó néven veszi, hogy méltóképpen emlékeztek meg róla a mai napilapok.

A Népszava két újságoldalnyi terjedelemben búcsúzott el tőle. Aki szerkesztette, derekas munkát végzett. Például az oldalpár jobboldali részén kövérített (fettelt) betűkkel emelt ki egy összeállítást az elhunyt író gondolataiból, továbbá azokból is, amelyekkel mások jellemezték őt. Az összeállítás címe ismeretlen volt, amit azonban utána olvastam, ismerősnek hatott. Egy nappal korábban küldtem át digitális úton az atv.hu szerkesztőségébe. A különbség annyi lett, hogy Kertész Imre szállóigéiből huszonegyet tartottam érdemesnek a közlésre, az ismeretlen utóválogató azonban csak tizenkettőt emelt át a Népszava hasábjaira (ráadásul rejtélyes okból megbontotta az idézetek időrendjét). Az íróról gyűjtött tizenöt gondolat közül pedig nyolcat tartott fontosnak, de becsületére válik, hogy itt már nem bolygatta meg az időrendet.

A szellemi eltulajdonítás sajátos formája nem döbbentett, nem is hökkentett meg. Idestova negyedszázada gyűjtöm a szállóigéket, és megszoktam már, hogy a válogatott gondolatokat szabad prédának tekintik a magyar sajtóban. Bizonytalan vagyok viszont az illetéktelen másodközlés jogi megítélésében. Csupán annyit tudok, hogy joghézagos területre merészkedtem. A szerzői jog mindmáig adós azzal, hogy miként minősíthető, ha valaki sokat olvas, és néhány tűt talál a szalmakazalban. Vajon szerzőileg mennyi köze van mások fáradságos munkával összegyűjtött gondolataihoz? Különösen akkor, ha egy szerkesztőség az ő megkérdezése nélkül közli a szállóigéket.

Ha tegnap délután valaki fölhív a Népszava szerkesztőségéből, és elmondja, hogy holtában két újságoldallal tisztelik meg Kertész Imrét, akkor természetesen engedélyt adok az összeállítás megjelentetésére. Legföljebb azt kérem, hogy ne bontsák meg az idézetek időrendjét. S ha a telefonáló hozzáfűzi, hogy szegény az eklézsia, és nincs pénzük a másodközlés honorálására, akkor megértést is tanúsítok. Így azonban, hogy rám se bagóztak, és a válogatás végéről lehagyták a lelőhelyet (mármint az atv.hu-t), sőt a nevemet is „kifelejtették”, ragaszkodom a fájdalomdíjhoz. Az összeállítás eltulajdonításáért pontosan annyit fizessen a patinás napilap kiadóhivatala, amennyibe a Népszava következő negyedévi előfizetése kerül!           

7 komment
süti beállítások módosítása