Médianapló

Médianapló - Pozsgay, a nyilvánosság formálója és haszonélvezője

2016. március 26. 10:34 - Zöldi László

Olvasom a nekrológokat a tegnap meghalt Pozsgay Imréről. Sok részletkérdésben térnek el egymástól, de azt minden cikkíró megemlíti, hogy a nyolcvanharmadik. évében elhunyt politikus talán legnagyobb dobása egy nyelvészeti művelet volt. 1989. január 28-án ő dobta be a köztudatba a „népfelkelés” kifejezést, ezzel megingatta a Kádár-rendszer amúgy is rogyadozó alapjait.

Pozsgay a puha diktatúra egyik legokosabb, legműveltebb, legjobban beszélő politikusa volt. S mert államminiszterként a nyolcvanas évek végén felelt a médiapolitikáért is, figyelemre méltó dolgokat mondott a nyilvánosságról. Értette az összefüggéseket, alkalomadtán ki is használta őket. Az MSZMP vezetése például elemzésre kért föl egy bizottságot, amelynek belső vitáit két történész, Berend T. Iván emlékiratából és Ormos Mária interjúiból ismerhetjük. Pozsgay Imre visszaemlékezéseiből kevésbé, mindkét bírálója szerint ugyanis sosem (illetve ritkán) járt az ülésekre. 1989 elején megorrontotta viszont, hogy a vitákon kikristályosodott az a felfogás, amelyet így tolmácsolt később nagy hírre vergődött bejelentésében: „ez a bizottság a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt”.

Mai szemmel nézve kompromisszumnak tűnik föl az elég bágyadt kifejezés. De még kritikus utókorként sem várhatjuk el a párttag elemzőktől, hogy az évtizedekig használt ellenforradalom helyett annak ellentétét, a forradalmat hangoztassák. Pozsgay megérezte a köztes kifejezésben rejlő lehetőséget, és saját szavai szerint magához „rendelte” a Magyar Rádió két ifjú munkatársát. Erről két évvel ezelőtt vita alakult ki itt, a Médianaplóban, és a hozzászólók cáfolták a pontatlanul emlékező hajdani politikust. Szerintük 1989-ben már nem volt olyan helyzetben az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, hogy csak úgy füttyentsen a nyilvánosság képviselőinek, akik a szenzáció reményében találkoztak vele.

A bejelentés a 168 óra című műsorban hangzott el, és nagy visszhangot váltott ki. A fejleményekből most csupán azt jegyzem ide, ami az egyik interjúvolótól tudható. A jelenleg Kanadában élő Orosz József kifejtette, hogy egy követségi fogadáson összefutott Pozsgay Imrével. Elpanaszolta neki, hogy a botrány kirobbanása után ki akarják őket rúgni a rádióból, majd idézte a nyilvánosságért is felelős államminiszter cinikus válaszát: „Aki egy vadászrepülő pilótafülkéjébe száll, annak számolnia kell azzal, hogy kilövik.”  

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr698527308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Éhes ló 2016.03.27. 08:15:07

Aljas kommunista nacsalnyik volt, köpönyegforgatásban jeles.
Ezzel nem volt egyedül, de ettől még az volt, amiért inkább közügyektől eltiltás járt volna nekik, nem hozsannázás és zsíros zsákmány, jólfizető állás a közvagyonból.
Lapozzunk, az ilyen köpönyegforgatóból 12 egy tucat.

Főgebra 2016.03.27. 09:08:22

Amikor még mást gondolt a "népfelkelésről":

"És jött 1956. október 23. Lopva, alattomosan közeledett. Sunyi bábáinak száján egy percre sem halkult el a szocializmus igéje, miközben egy nyáron át járták a Petőfi-rondót "nemzeti sajátosságaink" körül azzal a magasztos céllal, hogy kiküszöböljék a szocializmus építésében elkövetett hibákat. - Majdnem sikerült nekik még a szocializmust is kiküszöbölni.

Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az "Első Hazai Nemzeti Forradalmat", melyet kis híján "Nemzeti Szocialista Forradalomnak" neveztek. A szociális elemet Mindszenti-Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Löwenstein herceg. Hogy mégsem "nemzeti szocialistának" keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani.

Lehetett-e nálunk forradalom 1956 októberében? Hová vezethet nálunk a termelési viszonyok megváltoztatása és az uralkodó osztály megdöntése? – (Mondtuk, hogy a forradalom ezt jelenti.) Ilyen lépés nálunk csakis visszafelé, a kapitalista viszonyok és a burzsoá uralom visszaállításához vezethetett és vezetne ma is. Ez viszont színtiszta, steril ellenforradalom…. Hát így próbáljuk meg tisztázni a fogalmakat!"

Pozsgay Imre, Petőfi Népe 1957. december 15.