Juhász Péter a hazai közélet érdekes színfoltja. Korábban a belvárosi polgármester, Rogán Antal ügyeit vizsgálta, mostanában Orbán Viktor nyomába ered. Ezzel magyarázható, hogy a kormányhoz közeli médiumok rászálltak. Ő azonban a nyilvánosságot használja arra, hogy visszalőjön. Interjút adott például a legolvasottabb portálnak, és a miniszterelnök vagyonosodásáról ezt találta mondani: „Ez a Fidesz Achilles-ina.”

Nyilvánvaló, hogy a beszélgetés hevében összekeverte a szezont a fazonnal - az Inába szállt a bátorsága közmondást az ógörög mondakörből ismerős Akhilleusz sarkával. Ilyenkor két választása van az újságírónak. Aki még abban a szerkesztőségi légkörben nevelkedett, hogy ha már vállalja valaki a beszélgetést, az a kéziratban automatikusan kijavítja a tévedést, hacsak nem akarja beszélgetőpartnerét az elszólásával jellemezni. A rendszerváltás utáni sajtóban nevelkedett újságíró viszont eleve az elszólásával jellemzi az interjúalanyt. Mindkét magatartásnak van létjogosultsága, az utóbbinak leginkább akkor, ha alkalmat teremt némi kultúrtörténeti áttekintésre.

Akhilleusz (latinosan Achilles) egy halhatatlan istennő és egy halandó király fia. Tetőtől majdnem talpig sebezhetetlen, csakhogy az édesanyja úgy mártotta az alvilági folyóba, hogy a sarkánál fogva tartotta. Egyedül a csecsemő alsó csücske maradt száraz, felnőtt korában ez lett a tragédiája. Belekeveredett a trójai háborúba, s mert ellenfele ismerte a titkát, a sarkát célozta meg az íjával. A legenda azt sejteti, hogy mindenkinek van egy gyönge pontja. Ama bizonyos ín pedig kétségkívül közel van a sarokhoz, a vádlit kapcsolja össze a fájós testrésszel. Hajdani atlétaként megtapasztaltam, hogy túlzott igénybe vétele feszüléssel jár, ha hegynek lefelé futunk. Ebből adódik a következtetés, hogy közéleti személyiségeknek nem tanácsos tartósan lejtmenetben közlekedni.

Orbán Viktor esetében van tehát némi összefüggés Akhilleusz sarka és Achilles ina között, ettől azonban Juhász Péter még összekutyulta a fogalmakat. A rámenős ellenzéki politikus talán épp abban különbözik tőlünk, hogy nem foglalkozik a trójai mondakörrel és az Erdélyi János 1851-ben megjelent gyűjteményéből való közmondással. Velünk ellentétben nem olvas Homéroszt, és nem emel le kézikönyveket a polcról, hanem kocsiba vágja magát, és Alcsútdobozra utazik, a hírekben gyakran szereplő hatvanpusztai uradalomhoz. A kamerák kereszttűzében mondja bele a kaputelefonba, hogy otthon van-e a miniszterelnök úr.