Olvasom a mikroprocesszor atyjáról írott cikkeket. Némelyik jobban sikerült, mint amilyet képes volnék megfogalmazni róla, irigység helyett azonban inkább elégedetlenséget érzek. Két mozzanatot hiányolok a nekrológokból. Az egyik az, hogy a szerzők szőrmentén érintik a zsidóságát, a másik pedig, hogy szóba sem hozzák a testi fogyatékosságát. Talán azért alakult így, mert az egyikből következik a másik.

Gróf András 1936-ban született, és amidőn családjával együtt rendőrök kísérték a pesti gettóba, a nyolcéves gyerek annyit éhezett, hogy legyengült a szervezete. Ezzel magyarázható, hogy egy fertőzés következtében megsüketült. Túlélte a holokausztot, le is érettségizett a szülővárosában, 1956 végén azonban, az első évet alig befejezett vegyészhallgatóként átlépett az országhatáron. Némi bolyongás után az Egyesült Államokban kötött ki. A New York környéki menekülttáborban megjelentek a Nemzetközi Vöröskereszt munkatársai, és feltűnt nekik a fiatalember, aki két kezében a szovjet vasipar súlyos termékével, egy-egy hangerősítő fülhallgatóval álldogált. Másnap hoztak egy halványlila, bugyi színű, műanyag készüléket, amelyet a füle mögé helyeztek. Kezei fölszabadultak a metakommunikációhoz, ettől kezdve a gondolatait taglejtésekkel egészíthette ki, gesztusokkal nyomatékosíthatta. Ekkor határozta el, hogy hátra lévő életét a miniatürizálásnak szenteli.

A diploma megszerzése után diáktársaival és tanáraival együtt megalapította az Intel nevű céget, amely csakhamar a mikroprocesszor-gyártás bázisa lett. A tömegigények kielégítésére tette alkalmassá a számítógépeket, olyannyira, hogy 1997-ben az év emberévé választotta a Time Magazin. Az immár világhírű menedzser nem szívesen beszélt magyarul. Magyar újságírókkal sem állt szóba, és ha jól tudom, mindössze egyszer járt itthon. Magyarországot nem föltétlenül tekintette a hazájának, a kirekesztést, az éhezést és az életre szóló fogyatékosságot ugyanis neki tulajdonította.

A háznyi méretű számítógépet John von Neumann (Neumann János) építette föl. A számítógépes nyelvezetet John Kemeny (Kemény János) tette használhatóvá amerikai főiskolások és egyetemisták milliói számára. Andy Grove (Gróf András) nélkül pedig most aligha szörfölhetnénk világhálón a kézbe simuló okostelefonunkon is. Ha itthon maradnak, valószínűleg nem tarthatnánk őket számon a számítástechnika nagyjai között.