A jelek arra utalnak, hogy miniszterelnökünk nem veszi komolyan Pukli István tegnapelőtti felszólítását. A Tanítanék-mozgalmat vezető gimnáziumigazgató nógatására, ösztökélésére, hogy kérjen bocsánatot a közoktatás elfuserálásáért, Orbán Viktor tegnap ezt válaszolta a Népszabadság parlamenti tudósítójának: „Én úgy vettem, hogy ez egy tréfa. Olyan viccesen hangzott ez az egész.” Ha még a tanár nevével is elviccelődött volna, nemcsak a testalkata alapján hasonlítana Rákosira, és akkor részleteiben is kibonthatnám a kínálkozó történelmi párhuzamot.

Litván Györgyöt elég jól ismertem. Egyetemistaként Szabó Ervinről írtam diákköri dolgozatot, és a professzorom, Ránki György mutatott be neki, a szociáldemokrata teoretikus munkásságát legjobban ismerő történésznek. Amikor már a történettudományi intézetben dolgoztam, többször is beült közénk, a folyosó végén lévő Gyerekszobába. Egyszer, 1970-ben vagy ’71-ben valamelyikünk unszolására el is mesélte a történteket. Pisszenés nélkül hallgattuk végig. Évtizedekkel később Hanák Gábor tévés dolgozta fel az affért. Életmű-interjút készített vele, sőt még a nagy hírre vergődött összejövetel jegyzőkönyve is megkerült. Íme, dióhéjban a nevezetes eset.

Az angyalföldi Közétkeztetési Technikumban tanító történelemtanárt meghívták az 1956. március 23-án rendezendő XIII. kerületi pártaktívára. Mi több: hozzászólásra is felkérték. Csakhogy a résztvevők meglepetésére a budapesti pártszervezet első embere helyett Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának első titkára érkezett. A huszonhét éves tanár tudta, hogy „a páratlan helyzetet nem szabad kihagyni”. S mert szerepelt az előzetesen felkértek listáján, hozzá is szólhatott. Kifejtette: a szovjet kommunista párt huszadik kongresszusa után, amidőn Hruscsov elhatárolódott Sztálin rémtetteiről, nem hangzik hitelesen, hogy az a magyar politikus áll ki a megújulás, a szemléletváltás mellett, aki megtestesítette nálunk a sztálinizmust.

Rákosi hosszú beszédet tartott, és csupán a végén szentelt néhány mondatot a fiatal tanárnak, akinek szándékosan vagy véletlenül rosszul betűzte ki a nevét. Ridegen közölte a hallgatósággal, hogy a lemondásra való felszólítással „az ellenség megpróbálja a dolgozó nép tisztánlátását megzavarni”. Teljhatalma tudatában távozott a kerületi pártaktíváról. Nem egészen négy hónap múlva, hatévnyi uralkodás után lemondásra kényszerítették. A száműzetésből sosem térhetett haza.