Divat lett a kockás ing. Se szeri, se száma a róla készült jegyzeteknek, nálam Porcsin Zsolt csöndes, lényeget kifejező mondata nyert. A Debrecenből elszármazott újságíró ezt fejtegette a Heves Megyei Hírlap online kiadásában: „Magyarország egy kockásinges ország, kicsit szegény, kicsit kopott, nem igazán divatos.”

Mindez onnan jutott eszembe, hogy a Népszabadság tegnapi számában fénykép látott napvilágot az MSZP országgyűlési frakciójáról. A tagjai kockás inget öltöttek, és fotózkodtak a Parlament főlépcsőjén. A Magyar Távirati Iroda felvételéhez fűzött aláírást a napilap ügyeletes munkatársa: „A szocialistáknak arra a helyzetre is alkalmazniuk kellene a húsz éve megfogalmazott tételüket: nem elég kockás ingesnek lenni, annak is kell látszani.” Épp fordítva: a szocialista politikusok kockás ingesnek látszanak a fényképen, de nem biztos, hogy lélekben is azok. Mégsem csupán ez a gondom a hevenyészett szöveggel, amely a Kósáné Kovács Magdának tulajdonított kijelentésre utal.

Az MSZP hajdani ügyvezető alelnöke az 1998-ban elvesztett választás után kesernyésen pedzegette, a Tocsik-ügyről szólván: „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.” Néhány éve ruhatárban segítettem föl a kabátját, és megkérdeztem, hol jelent meg, vagy hangzott el a szállóigeként elterjedt mondata. Azt válaszolta, hogy egy szombati rádióműsorban. Azóta nyakra-főre idézgetik, tegnap például a nevének említése nélkül, holott nem ő volt az első, akinek kiszaladt a száján. Pallagi Ferenc írta a Népszava 1993. július 31-i számában: „Mindenki tudja, nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.” Nem azt állítom, hogy a neves újságíróban ötlött fel először a nagy hírre vergődött mondat. Csupán azt, hogy hozzá jutottam vissza a nyomozásban.

Azért volnék elnéző a felületes képaláírás megítélésében, mert a szállóige természetéhez tartozik, hogy az ütős mondatot korántsem annak tulajdonítjuk, aki először fogalmazta meg. Feltűnést kelt a nyilvánosságban, szóba hozzuk a kocsma állópultjánál vagy a kávéház törzsasztalánál, elveszünk belőle, hozzá is teszünk, farigcsálunk rajta, aztán azzal a közéleti személyiséggel kötjük össze, aki épp a szájára veszi. Az eljárás aligha nevezhető plágiumnak, amellyel egyébként is óvatosan bánnék. Ha adunk némi hitelt ama feltételezésnek, hogy Isten teremtette a világot, akkor eredeti gondolata kizárólag Ádám ősapánknak volt. Velős megállapításait már az oldalbordája, Éva is csak alakítgatta.