Azon tűnődöm, vajon miért figyelem rokonszenvvel Hosszú Katinka küzdelmét a magyar úszók szövetsége ellen. Alighanem azért, mert bajai. Atlétaként sokat edzőtáboroztam a Sugovica és a Duna találkozásánál fölvert sátrak közti mezőn. Mi több: tizenhat évesen a bajai futópályán nyertem az első megyebajnokságot négyszáz méteren. Azóta is vonz a város mediterrán hangulata, melynek alakításában jelentős szerepet játszott és játszik a kosarasokból és úszóedzőkből álló Hosszú-sportcsalád.

Lányuk-unokájuk jelenleg a világ legjobb úszónője, akit azonban nem hagy békén az úszószövetség. Kiss László szövetségi kapitány például éppen most fordult a Magyar Olimpiai Bizottsághoz. Ha már nem áll szóba vele Katinka, Borkai Zsolt elnök úr érdeklődje már meg nála, vajon az ötszörös világbajnok hajlandó-e beszállni a 4x100-as és 4x200-as gyors-, illetve a 4x100-as vegyesváltóba? A harcedzett kapitánynak látszólag igaza van. Csakugyan fölháborító, ha egy magyar élsportoló nem érzi kötelességének, hogy csapatban is hazáját képviselje a közelgő olimpián. De ha a megszólított MOB-elnök volnék, nyugalomra inteném a MÚSZ-t, és mérlegelném a lehetőségeket.

Katinka annyira kiemelkedik a nemzetközi mezőnyből, hogy legendás munkabírásával akár két olimpiai bajnokságot is nyerhet Rióban. Egyszer majd talán nagy reményekre jogosító honfitársnői egyelőre olyan zsengék a nemzetközi összehasonlításban, hogy ha elfecsérli erejét a három váltószámban, akkor a magyar úszólányok legföljebb a döntőbe jutnak. Ahol óhatatlanul lemaradnak, bár a világ legjobb úszónője a kilencedikről a hatodik helyre hozhatja föl a váltót. Erre is adnak pontot, épp emiatt veszíthet Magyarország egy vagy két olimpiai bajnokságot. Rossz üzlet volna.

De ha Magyar Úszószövetség volnék, a szemünk fénye Katinka iránt szeretetet mímelve nem rongyolnám a legnagyobb olimpiai esélyesünk idegeit. Egyszerűbben fogalmazva: nem vágnám magam alatt a fát. Ha a világ legjobb úszónője nem hoz aranyat (aranyakat) az olimpiáról, akkor bizony a három váltós hatodik helyezésért kapott pontocskákat a kormányzat aligha méltányolja újabb milliárdokkal az államkincstárból. Érteni vélem persze a szövetség gondját: a pénzdíjas versenyek révén milliomossá vált Katinka veszedelmes precedenst teremt azzal, hogy megengedi magának az önállóság kockázatát. A többi magyar úszó még képes lesz példaképének tekinteni, és akkor a nemzeti érzésbe kapaszkodó vezetők készülhetnek a váltásra.