Bár tegnap volt három éve, hogy e rovatot először tettem föl a Blog.hu-ra, várni kellett, hogy beszámolhassak az eredményről. A digitális rendszer kimutatása szerint a Médianaplót 1.178.142-szer töltötték le, az olvasók száma pedig 863.160 volt.

Az előzmények messzebbre nyúlnak vissza. Az első bejegyzést 2002. január elsején írtam, három hete kezdtem bele a tizenhatodik idénybe. Egyetlen napot sem kellett kihagyni, még az operáció reggelén is megírhattam az esedékes okfejtést. A szökőévek miatt tévedhetek egy-két napot, de a számológép szerint 5503 értelmezést fűztem a médiavilág időszerű eseményeihez. A Médianapló életformám része lett. Az induláskor még nem korlátoztam a terjedelmet, amit azonban olvastam, az nem tetszett. Tanácsot kértem Bodor Páltól, a napi jegyzetek koronázatlan királyától, és öreg barátom azt javasolta, hogy egy flekkbe (1800 karakterbe) szorítsam a mondandót. A kísérletek nyomán 2500 karakter lett az optimális terjedelem.

Ha ezt beszorzom a napok számával, 13,8 millió karakter jön ki. Ha pedig mindezt kinyomtatnám, 7500 oldalnyi szöveget kéne elhelyezni a könyvespolcon. De föl sem ötlött ez, mert nem a maradandóságnak dolgozom. Az utókor csupán azért foglalkoztat, hogy sikerül-e majd kielégíteni. Ha valakit érdekel, vajon a XXI. század első és második évtizedében miről beszélgettek-vitatkoztak a magyarországi médiumokban, akkor bekapcsolhatja a számítógépet, a hívószót beírhatja a keresőprogramba, és „lapozgathatja” a Médianaplót.

A célom eredetileg az volt, hogy elgondolkoztassam az újságíró-szeminárium résztvevőit a szegedi egyetemen, a nyíregyházi, a szombathelyi, a székesfehérvári és az egri főiskolán, a MÚOSZ-akadémián és a Sanoma (mostanában már Centrál) Akadémián. Ezekből az intézményekből örököltem a törzsolvasók egyharmadát, az úgynevezett Facebook-ismerősöket, a második harmad az Index és a Mandiner fórumán találkozhat e bejegyzésekkel, a harmadik harmad pedig a Blog.hu, illetve a nyíregyházi KultúrSzalon felületén böngészheti a Médianaplót. Azt hiszem, leginkább az rajzolódik ki előttük, hogy a papíralapú sajtó miként vergődik a digitális sajtó szorításában.

Nemrégiben töltöttem be a hetvenet, ki tudja, meddig húzhatom anélkül, hogy napokat, sőt heteket kellene kihagyni, esetleg abba kéne hagyni a jegyzetelést. Meg is kértem a fiamat, ugyan lője már föl az immár több mint másfél évtizednyi termést a felhőkbe. Ha úgy hozza a sors, hadd legyek közelebb hozzá, és szemelgethessek belőle.