1968 augusztusától 1992 áprilisáig írógépet használtam. Az Erikától csupán 2014 szeptemberében váltam el, amikor a mostani lakásba költöztem. Bár együttélésünk második felében már csak havonta szedtem elő a tokjából, hogy számlákat állítsak ki rajta. A magyar állam ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy számozott számlákat vegyünk a papírboltokban. Az írógép iránt érzett rokonszenvem megmaradt, talán mert tanítom a kommunikációs technológiák történetét. Negyvenöt percet szoktam beszélni róla.

Elmesélem a főiskolásoknak, hogy egy Remington nevű amerikai fegyvergyáros két műszerész munkatársa még a XIX. század utolsó harmadában fejlesztette ki azt a billentyűzetet, amelynek alapsora az angolban leggyakoribb betűket tartalmazta. A QWERTY-be a rossznyelvek szerint azért került az egyébként nem túl gyakori R, mert ujjbeggyel így érhető el könnyedén az összes betű, melyre egy áruházi eladónak szüksége van. Ha leleményes, azzal késztetheti vásárlásra az érdeklődőket, hogy villámgyorsan lepötyögteti az írógép márkanevét: a Type Writer-t. Az okfejtést azzal fejezem be, hogy az Apple olyan számítógépet dobott piacra, melynek klaviatúrája még a QWERTY alapsort tartalmazta, de gombnyomásra már át lehetett állítani egy korszerűbbre. A forradalmi billentyűzet térhódítása azonban mindmáig várat magára, leragadtunk az elavultnál.

Például tegnap olvastam az Indexen, hogy francia nyelvterületen összekuszálódott a helyzet. Ahány állam, annyiféle klaviatúra. A túlnyomórészt franciák lakta kanadai tartományban, Quebec-ben gazdaságossági okból beérik a közeli Egyesült Államokban meghonosodott QWERTY-vel. Franciaországban az első két betű helyére az államnyelvben gyakrabban előforduló A-t és Z-t telepítették. Svájc és Luxemburg franciái a QWERTZ alapsort használják. Belgiumban megint mást (ezt a cikkíró sem részletezi, de örülnék, ha valaki felvilágosítana, hogy milyet). Egyszer már rendet kéne teremteni a zűrzavarban. Bár a franciák helyében inkább azon tűnődnék, hogy ha már világszerte vagy százmilliónyian beszélik a nyelvüket, érdemes volna éles, tompa és hajlott ékezetben bővelkedő betűkészletüknek megfelelő billentyűzettel előrukkolni.

Magyarul húszmilliónál többen aligha beszélnek a földkerekségen, de ez sem kevés ahhoz, hogy magánhangzós ékezetekben gazdag betűkészletünk megérdemelje azt a klaviatúrát, amelynek alapsora a nyelvünkben leggyakrabban előforduló betűkből áll. Még akkor is, ha egyre inkább az a fránya angol lesz a nemzetközi érintkezés nyelve.