Megnéztem Eszes Beáta üzenőfalát a közösségi oldalon. Csinos, harmincas hölgynek tűnik fel, ráadásul sok közös ismerősünk van. Egyszer talán még egy kávét is megiszunk, és elbeszélgetünk. Addig úgy tartom számon, mint aki civil aktivistaként harcol a Horthy-kultusz megnyilvánulásai ellen, és értelmes olvasóleveleket közölt a Magyar Narancs, a Népszava, megszűnéséig pedig a Galamus digitális felületén.

Ennél pontosabban nehéz megállapítani a foglalkozását, bár legújabb írásából, amely a NemGogol című blog vendégrovatában látott napvilágot, lendületesen, többnyire meggyőzően érvelő szerző képe bontakozik ki. (A börtönből nemrégiben kikerült sorozatszínész, Damu Roland és a hajdani sorozatszínész, Ábel Anita ATV-beli beszélgetéséről fejti ki a véleményét.) Abban viszont biztos vagyok, hogy nem újságíró a szakmája. Ha az volna, nem azt írná, hogy a műsorvezető „riportot” készített a frissiben szabadult férfiúval. Ha ugyanis egy műsorvezető beszélget valakivel, akkor interjút készít.

Amennyiben riportra szánta volna el magát, elmegy Damu Roland lakására, feltérképezi, hogy milyen körülmények között él, elbeszélget a szomszédokkal, talán még a tiszalöki börtönbe is elutazik, hogy a volt rabtársakat kifaggassa. S mert a riport a legösszetettebb sajtó-műfaj, egyebek mellett beszélgetéseket is tartalmazhat. Az interjú tehát nem lehet riport, de a riportban lehetnek interjúcskák. Ezt persze nem muszáj tudnia egy rokonszenves értelmiséginek, akinek nem szakmája az újságírás, és a nyilvánosságban is ritkán szerepel. De ha azt rója föl Ábel Anitának, hogy „A műsorvezetés is szakma. Tanulható. Tanulandó.”, akkor nem ártott volna levonnia az ebből rá vonatkozó következtetéseket is.

S ha már Eszes Beáta szóba hozta a műsorvezető másik megnyilatkozási lehetőségét, a Heti hetest is, a maradék néhány sort egyik kedvenc színészemnek, Kern Andrásnak szentelném. Visszatetsző, hogy a legutóbbi adásban kéretlenül csinált reklámot holnapután bemutatandó filmjének, a Gondolj rám!-nak, ez azonban lehet a magánvéleményem, akár még tévedhetek is a szokatlan marketing-akció megítélésében. De ha a színész-rendező arról mesél, hogy egy újságírónő lemondta a vele készítendő „riportot”, akkor el kell tűnődni azon, hogy a sokoldalú művész gyerekszínészként kezdte a pályafutását, és idestova hat évtizede él a nyilvánosság előtt. Ennyi idő alatt igazán megtanulhatta volna, hogy mi a különbség a riport és az interjú között.