Néhány éve kellemes órákat töltöttem egy nagyváradi házban. Magánlakásban rendezkedtek be partiumi kollégáim, az Erdélyi Riport munkatársai. Azóta olvastam a színes, érdekes és komoly témákkal is kecsegtető hetilapot. Aztán elmaradt az újság, valószínűleg anyagi okból szűnt meg a nyomtatott változat. A világhálós folytatás publicisztikusabb lett, talán ezért tetszik jobban. Vagy azért, mert a digitális térben kitágult a szerzők köre. Tegnap például elgondolkoztató interjú látott napvilágot.

Parászka Boróka marosvásárhelyi közíró Vajda Mihály budapesti filozófussal beszélgetett félúton, a nagyváradi portál felületén arról, vajon lehet-e még tudománynak tekinteni a bölcselkedést. A tudós interjúalany nemmel válaszolt, és volt egy mondata, mely érzékenyen érintett. Némi öniróniával fejtegette: „A legtöbb okoskodás abból áll, hogy mások okoskodására reflektálunk.” Mellesleg az is ebből áll, amit épp most csinálok: valahol olvastam valamit, és erről eszembe jut, amit fontosnak tartok nyilvánosan megfogalmazni. Aki ismeri az immár másfél évtizede művelt Médianaplót, tudhatja, hogy voltaképpen okoskodások sorozata, ezt néha fel is hánytorgatják a fullánkos szavú kommentelők.

Bizonyára nem ok nélkül, furcsa fogalommal van ugyanis dolgunk. Aki okoskodik, az akadékoskodik, aprólékoskodik, elmélkedik, fejteget, filózik, fontoskodik, gondolkodik, hozzáfűz, latolgat, mérlegel, morfondírozik, perlekedik, spekulál, szaporítja a szót, töpreng, töri a fejét, tűnődik, vitatkozik. Az ábécé-rendbe szedett felsorolásban keveredik az elismerő és a rosszalló értelmezés, ahogy a mintegy ötezer Médianapló-bejegyzésben is vannak találó és kevésbé sikerült szösszenetek. A találóbbakra gyakrabban és értelmesebben reflektálnak a hozzászólók, a kevésbé sikerültek pedig eltűnnek a feledés homályában (köztünk szólva nem kár értük).

A jelenségben az a továbbgondolásra érdemes, hogy akik szerint e sorok írója okoskodott, a filozófus említette értelemben maguk is ugyanebbe a „hibába” esnek. Más okoskodásához fűzik a maguk találó vagy mondvacsinált megjegyzését. S ha csakugyan a latin eredetű reflektálás teszi az értelmiségit, akkor bizony az elmélkedés, észrevétel, megfigyelés, megfontolás, megjegyzés, szemlélődés, tükrözés nemcsak azt a fránya posztolót jellemzi, hanem a mélyen tisztelt kommentelőt is. Legföljebb az okoskodását teljes névvel vállaló szerzővel ellentétben a hozzászóló név nélkül (álnévvel) okoskodik.