Nem érdekel a Kovács Ákos körüli botrány. Nevezett dalénekestől még nem hallottam fülbe mászó dallamot, nem olvastam megjegyezhető szöveget. Kínos ügyét úgy értelmezem, hogy a Telekomnak több női előfizetője van, mint férfi, és nem mindegy neki, hogy az egyik támogatottja mit mond a hölgyekről. A kormány pedig azért szegült szembe a német céggel, mert a legtöbb magyar férfi macsó, és jó néven veszi, ha választott vezetői kiállnak az érdekeiért. Ennél több aligha történt. Mégis van valami, ami figyelemre méltóvá teszi az egyébként érdektelen ügyet: fellázadtak az újságírónők.

Mintegy tízezer újságíró van Magyarországon, hatezernél több köztük a nőnemű. Ha hozzájuk vesszük a szakszemélyzetet is, akkor nyilvánvaló, hogy a szerkesztőségek hangulatát alapvetően befolyásolják az ott dolgozó hölgyek. S mert velünk ellentétben nem élezik, inkább tompítják a feszültségeket, félrehúzódtak a kulturális rovatba és a különböző mellékletekbe. A vidéki sajtóban például kevés kolléganőt ismerek, aki politikai kérdésekben szólal meg. Ezen a héten mégis kitörtek az önként vállalt kulturális és népjóléti kalodából. Tucatjával idézhetném a felháborodott megnyilvánulásokat. Akadt olyan újság, amelyben egyszerre két női jegyzetíró küldte el melegebb éghajlatra a szemléleti tandemet: Kövér László parlamenti elnököt és Kovács Ákos dalénekest.

Ha az ember olvassa a megyei lapokat, és szörföl a nem Budapesten szerkesztett portálok kínálatában, most száz számra találhatott cikket a nőket megalázó közéleti személyiségekről. A jelenség azért feltűnő, mert a netadó megpendítése óta ennyi véleményformáló nem bírálta a kormányt. Ha majd a Rogán-féle minisztériumban elemzik a legutóbbi napok kommunikációs fejleményeit, jusson eszükbe, hogy a 700 ezer példányban megjelenő megyei lapok jóindulatú semlegességét meg lehet ugyan venni, a jobboldali többségű önkormányzatok azonban hiába vásárolnak oldalt az őket ajnározó cikkeknek, és a kormányzat is hiába pacifikálja milliós állami hirdetésekkel a kiadóhivatalt. Törékeny az efféle lekenyerezés, mert a hatalom könnyen beleszaladhat az internetező újságírók vagy az egyenjogúságukat féltő újságírónők lázadásába.

A Kovács Ákos dalénekes körüli botrány következményei ma még felmérhetetlenek. Egyelőre csupán az tény, hogy a helyi nyilvánosság női hangadói tálcán kínálják a lehetőséget. Ha a parlamenti ellenzék ezt sem lesz képes kihasználni, akkor megérdemli a sorsunkat.