„Szégyenteljes” - olvasható a ma reggeli újságban. Átnéztem a többit is, és hasonló címekkel szembesültem. A sportújságírók elmarasztalták a női kézilabda válogatottat, mert tegnap „drámai küzdelemben” szenvedett vereséget a lengyelektől, és a világbajnokságon nem jutott a legjobb nyolcba. Ama kevesek közé tartozom, akik csodálkoznak, hogy a lányaink eddig is bírták. Kétnaponként mérkőztek másik csapattal, és törvényszerű, hogy kipurcantak.

Világversenyek előtt régóta mondogatom magántársaságban: „Figyeljétek meg, hogy a válogatottunk milyen jól indul majd, a sorozatmérkőzések azonban kifognak rajta.” És lőn. Tucatjával idézhetőek jelenetek, amelyekben csapatjátékosaink szenvednek, mert nem bírják a sorozatterhelést. Egy-egy alkalommal kiemelkedő teljesítményre képesek, de ha túl sokáig húzódik el a verseny, ritkán jutnak a végére. Ha jutnak is, például hajdan női kézilabdázóink az olimpiai döntőbe, hatgólnyi vezetés után is képesek mindent elveszíteni az utolsó néhány percben.

Az a fránya állóképesség attól furcsa szó, hogy első fele a mozdulatlanságot sejteti, miközben irdatlan sebességgel kéne föl-alá harmonikázni a pályán. A kézilabdában nincs szélső csatár és szélső hátvéd, van egy ember a jobb vagy a bal szélen, aki védekezik is, meg támad is. Az egész csapat védekezik, az egész csapat támad. Ugyanez a lüktetés fedezhető fel a kosárlabdában, bár a magyar válogatott minden világversenyen leszerepel, ha kijut egyáltalán. Ami a magyar focit illeti, örülhetünk ugyan a pótselejtezőn elért sikernek, de a közelgő Európa-bajnokság sorozatterhelését aligha bírja ki a csapat.

Ha az ember belenéz a német vagy angol bajnokságba, azt látja, hogy egyszerre három-négy játékos zúdul a másik csapat nyakába. Nem a legjobb focista rúgja a gólt, hanem akire az ellenfél rossz tolódása következtében kijött a ziccer. NB I-es mérkőzéseken szétszakad a mezőny, és egy szál előre tolt csatár birkózik a védők gyűrűjében. A sereghajtó Vasas játékosai nemrégiben időre futottak, és az eredményeket nem meri nyilvánosságra hozni a vezetőség. A német szövetségi kapitány szintén megfuttatta a magyar válogatott keret tagjait, és nem köti orrunkra az állóképességet jelző Cooper-teszt eredményeit.

A női kézilabdázók hat meccset játszottak a világbajnokságon, és aligha jutnak ki az olimpiára. Pedig ha csak egy mérkőzésre kéne kiállniuk bármelyik nemzeti együttes ellen, nem félteném őket.